2018. május 17., csütörtök

41. A második halál


Sátán híveinek táborába rohan s igyekszik tettre izgatni őket. De Istentől tűz hull alá az égből s a hatalmasokat s nagyokat, a szegényeket és kicsinyeket együttesen megemészti. Láttam, hogy egyesek gyorsan megsemmisültek, míg mások tovább szenvedtek. Cselekedeteik szerint vették fel büntetésüket. Egyesek napokon át égtek a tűzben, s amíg csak egyetlen éghető porcikája volt testüknek, amely még nem hamvadt el, a legnagyobb kínokat szenvedték el. Az angyal így szólt: "Kínjaik meg nem szűnnek, és tüzük ki nem alszik, amíg egyetlen részük lesz, amelynek még el kell pusztulni."

Sátán és angyalai hosszú ideig szenvedtek. Ő nemcsak saját bűneinek terhét volt kénytelen hordani, hanem a megváltott seregét is, mely ráhelyeztetett. Neki kell bűnhődni azon lelkek romlásáért is, akiket ő taszított kárhozatba. Majd végül láttam, hogy Sátán és az egész istentelen sereg elpusztult s Isten igazságérzete kielégült. Az összes mennyei seregek és az összes megváltottak fennhangon mondták: "Ámen!"

Az angyal így szólt: "Sátán a gyökér, angyalai az ágak. Most gyökerestől, ágastól elpusztultak. Meghaltak örök halállal. Sohasem támadnak fel többé s Istennek világegyeteme tiszta lesz." Azután láttam, hogy az a tűz, amely az istenteleneket elpusztította, minden tisztátalan dolgot is megemésztett és megtisztította a földet. Majd ismét láttam, hogy a föld már megtisztult és semmi nyoma sem maradt többé a régi átoknak. A földnek szétrepedezett, egyenetlen felülete most már mindenütt egyenletes lett. Isten egész világegyeteme megtisztult és a nagy küzdelem örökre véget ért. Bármerre fordultunk is, ahol a szem megpihent, minden tiszta és szent volt. A megváltottak egész serege, fiatalok és öregek, nagyok és kicsinyek, a Megváltó lábai elé vetették ragyogó koronáikat, letérdeltek és imádták Őt, aki öröktől fogva, mindörökké él. A gyönyörű új föld, minden dicsőségével együtt a szentek örökös öröksége lesz. Az ország és a hatalom és az egész ég alatt lévő országok a magasságos egek szentjei népnek adattak át, amely mindörökre bírja.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 16., szerda

40. A második feltámadás


Most Jézus a szent angyaloknak és a megváltott szenteknek társaságában elhagyta a várost. Az angyalok körülvették parancsnokukat és elkísérték útjára. Utánuk haladt a megváltott szentek menete. Jézus most félelmetes fenséggel szólította elő a gonoszokat. Ugyanazzal a gyenge, beteg testtel jöttek elő, amellyel a sírba szálltak. Óh, mily látvány! Óh, mily jelenet! Az első feltámadás alkalmával viruló halhatatlansággal jöttek elő mindnyájan. Ellenben a második feltámadásnál mindegyik magán hordja az átok bélyegét. Együtt jönnek elő a föld királyai és hatalmasai a szolgákkal és koldusokkal s a tudósok a tudatlanokkal. Mindnyájan az ember Fiát nézik. S most, akik egykor megvetették és üldözték Jézust, akik töviskoszorút helyeztek fejére, és pálcákkal verdesték, királyi fenségében pillantják meg Őt. Azok, akik kihallgatásakor arcába köpdöstek, most ijedten fordulnak el mindent átható pillantásától és színének dicsőségétől. Akik egykor átszögezték kezeit és lábait, most meglátják rajta a szögek helyeit. Akik lándzsájukat oldalába szúrták, most meglátják testén kegyetlenségük nyomát. Tudják, hogy ő az, akit felfeszítettek, és akit rettenetes lelki gyötrelmeiben kigúnyoltak. S azután felhangzik egy hosszú halálhörgés, midőn menekülnek, hogy elrejtőzzenek a királyok Királya és, urak Ura színe elöl.

A sziklahasadékokba és a barlangokba akarnak menekülni annak dicsősége elöl, Akit egykor megvetettek. Fenségétől és végtelen dicsőségétől elragadtatva, hirtelen egy ütemben s félelmetes értelmességgel kiáltják: "Áldott, aki jő az Úrnak nevében!"

Jézus és a szent angyalok az összes szentek kíséretében visszamennek a szent városba, s a levegőt betölti a halálraítélt gonoszok keserves jajveszékelése. Azután láttam, hogy Sátán újra munkájához fogott. Sorra járta alattvalóit, a betegeket és gyengéket megerősítette s biztosította, hogy ő és angyalai rendkívül hatalmasak. Rámutatott a halálból feltámadtak megszámlálhatatlan millióira. Ezek között voltak hatalmas hadvezérek és királyok, akik rendkívül ügyes harcosok voltak s kik birodalmakat hódítottak meg valaha. Voltak közöttük hatalmas óriások s oly erős és ügyes férfiak nagy számmal, akik soha egyetlen csatát sem veszítettek. Ott volt a büszke, becsvágyó Napóleon, akinek közeledtére országok remegtek meg. Voltak magas, kiváló tehetségű emberek, akik a győzelemért vívott küzdelemben estek el. Midőn a sírból előjönnek, folytatják gondolatmenetüket ott, ahol a sírba szállás pillanatában megszakadt. Ugyanolyan sóváran vágyakoznak ma is a győzelem után, mint abban a pillanatban, midőn elestek. Sátán előbb angyalaival, azután pedig eme hatalmas királyokkal, hadvezérekkel és harcosokkal tanácskozik. Sátán most végigszemléli óriási hadseregét s kijelenti embereinek, hogy a városban csak kevesen vannak és azok is gyengék, úgy, hogy ők bátran megtámadhatják a várost, és lakóit kidobhatják, mert a győzelem biztos. Könnyűszerrel a város birtokába juthatnak és övék lesz annak minden dicsősége, minden kincse és drágasága.

Sátán csábítása sikerrel jár és mindnyájan azonnal készülődnek a harcra. A nagy seregben igen sok ügyes ember is van, akik buzgón látnak hozzá a hadfelszerelési cikkek készítéséhez. Sátán vezetése mellett megindul a sereg. A királyok és hadvezérek közvetlenül Sátán mögött haladnak, őket pedig a harcosok követik, szakaszokba osztva. Minden egyes szakasz élén parancsnoka halad, miközben a földnek szétrepedezett felületén a szent város felé menetelnek, a legteljesebb rend uralkodik soraikban. Jézus bezárja a város kapuit, s az istenteleneknek serege körülzárja a várost. Most rajvonalban állnak fel, nagyon heves ütközetre várnak. Jézus, a megdicsőült szenteknek és a mennyei angyalok seregeitől kísérve, - kiknek fejét ragyogó koronák díszítik, - megszállja a falakat. Jézus fenséggel szól: "Bűnösök, lássátok meg az igazak jutalmát! És ti megváltottaim, lássátok meg az istentelenek bűnhődését!" Az óriási tömeg megpillantja a dicső sereget a város falain. Midőn látják a csillogó koronák dicsfényét s látják a megváltottak arcának fenséges sugárzását, mely Jézus képmását tükrözi vissza, s végül midőn látják a királyok Királyának végtelen dicsőségét, bátorságuk lelohad. Az elvesztett kincsek és boldogságtudata most ébred fel bennük és belátják, hogy a bűn zsoldja a halál. Látják az üdvözültek boldog, szent seregét, melyet egykor megvetettek és üldöztek, hogy sorsuk dicsőség, tisztesség és halhatatlanság, - míg ők a városon kívül maradtak, velük együtt minden közönséges dolog és tisztátalanság.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 15., kedd

39. Az elpusztult Föld


Figyelmemet újra a földre irányították. A gonoszok megsemmisültek, s csak hulláik borították a földet. Isten haragja a hét csapás alatt meglátogatta a földet s oly gyötrelmeket okozott, hogy a gonoszok kínjaikban nyelvüket harapdálták, és Istent átkozták. Különösen a hamis pásztorok lakoltak Isten haragjától. Szemeik elsorvadtak, szemüregükben és nyelvük szájukban. Miután a szenteket Isten szava megszabadította az istentelenek dühe egymás ellen irányult. A földet mindenfelé vér árasztotta el és a hullák a föld egyik szélétől a másikig mindent elborítottak.

A föld elhagyott pusztasághoz hasonlított. A földrengés által elpusztított falvak és városok pusztán és romokban hevertek. A hegyek elmozdultak helyükről és hatalmas üregek tátongtak. Repedezett sziklák hevertek mindenfelé, amelyeket egyrészt a tenger vetett ki magából, másrészt a hegyekről szakadtak alá. Hatalmas fák gyökerestől kitépve hevertek szerte. S ez a föld lesz ezer éven át Sátánnak és angyalainak lakhelye.

Ide lesz kötözve, itt kell neki fel s alá vándorolnia, és látnia kell Isten törvénye elleni lázadása következményeit. Egy évezreden át élvezheti az átok gyümölcsét, amelyet ő okozott. A földről többé nem távozhat el: ide van korlátozva, nehogy egyéb csillagok el nem bukott lakóit is kísértse, és szerencsétlenségbe taszítsa. Rettenetesen szenved Sátán ez idő alatt. Bukása óta mindig fejlesztette gonosz vonásait. De most megfosztatik minden hatalmától és képességétől s alkalma lesz azon szörnyű szerepe felett elmélkedni, amelyet bukása óta játszott. Egyben félelemmel és remegéssel tekint a jövőbe, midőn elveszi méltó büntetését, nemcsak minden gonoszságáért, melyet ő tett, hanem minden bűnért, melynek elkövetésére uszította az embereket.

Hallottam az angyalok diadalénekét s a szentek hálaénekét, amely úgy hangzott, mintha tízezer hangszer játszott volna, mert Sátán többé nem gyötörheti őket, sőt még egyéb világok lakói is örökre megszabadultak jelenlététől és kísértésétől.

Azután láttam a királyiszékeket, melyeket Jézus és szentjei foglaltak el. A szentek, mint királyok és papok együtt uralkodtak Istennel. Jézus, népének társaságában megítélte az istentelen halottakat, hozzámérte cselekedeteiket az alapszabályokhoz, Isten szavához s elbírálta mindazt, amit testben elkövettek. Majd döntöttek, hogy cselekedete alapján milyen büntetést érdemel minden egyes gonosztevő, s ezt neve mellé írták a halál könyvébe. Sátánt és angyalait is megítélték Jézus és szentjei. Sátán büntetése sokkal nagyobb lesz, mint azoké, akiket elcsábított. Szenvedését nem lehet ezekével összehasonlítani. Sátán még akkor is élni és szenvedni fog, mikor ezek már rég megsemmisültek.

Midőn az ezer év végén az ítélet már az összes gonoszokra kimondatott, Jézus szentjei a szent angyalok kíséretében elhagyják a várost. Jézus egy hatalmas hegyre szállt alá, amely mihelyt rátette a lábát, kettéhasadt s nagy síksággá vált. Majd felfelé tekintettünk s láttuk a nagy és dicső várost tizenkét alapjával s tizenkét kapujával. Minden oldalán három kapu és a kapu mellett egy angyal volt. Így kiáltottunk: "A város, a nagy város! Alászáll Istenünktől a mennyből!" Alászállott teljes szépségében és pompájában s elhelyezkedett ama sík térségen, melyet Jézus kijelölt.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 13., vasárnap

38. Az igazak jutalma


Ezután igen nagy sereg angyalt láttam, akik a mennyei városból jöttek; minden egyes szent számára, névvel ellátott koronát hoztak. Midőn Jézus a koronákat kérte, átnyújtották neki az angyalok és most Jézus saját kezűleg tette minden egyes szentnek a fejére a koronát. Hárfákat is hoztak elő az angyalok és Jézus minden egyes szentnek egy hárfát nyújtott át. A vezérlő angyal adta meg a hangot, mire hálás, boldog énekek hangzottak fel: az összes szentek művészi tökéllyel pengették hárfáikat és a legszebb, legtökéletesebb zene hangjai hallatszottak. Azután láttam, amint Jézus a megváltottak seregét a város kapuja felé vezette. Megragadta a ragyogó sarkú kaput, kitárta azt és felkérte az igazságszerető népet, hogy lépjen be azon. A város belsejében mindaz fellelhető volt, amiben a szent csak gyönyörködhetett. Túláradó dicsőséget láttak szemeik. Most megváltott szentjeire tekintett Jézus; arcuk ragyogott a boldogságtól; és miközben rájuk irányította szeretetteljes tekintetét, szép dallamos hangján így szólt hozzájuk: "Látom lelkem fáradozását, és elégedett vagyok. Ez a végtelen dicsőség a ti tulajdonotok az örökkévalóságon át. Szenvedésetek vége tért. Többé nem lesz sem halál, sem fájdalom, sem szenvedés, sem jajkiáltás." Láttam, amint a megváltottak serege leborult és koronáikat Jézus lábaihoz helyezték, és midőn Jézus újra felegyenesítette őket, megragadták hárfájukat és csakhamar a legszebb, s legfenségesebb zene hangjai töltötték be a mennyet s a szentek serege dicséneket zengett a Bárány dicsőségére.

Azután láttam, amint Jézus az élet fájához vezette népét, és ismét hallottuk nyájas szavát, midőn így szólt: "E fának levelei a pogányok gyógyítására valók. Egyetek mindnyájan belőle." Az élet fájának ágairól csüngött alá a legszebb gyümölcs és a szentek szabadon élvezhették azt. A városban fenséges királyiszék volt, amelyből az élet vízének kristálytiszta árjai fakadtak. A folyam mindkét oldalán az élet fája állott és a folyam partján még egyéb pompás fák állottak, amelyek a legízletesebb gyümölcsöt adták.

A nyelv gyenge ahhoz, hogy híven leírhatnák a menny dicsőségét. Mikor ez a jelenet teljesen kibontakozik előttem, a csodálkozástól a szavam is eláll. A menny rendkívüli és felülmúlhatatlan szépségétől teljesen elbűvölve leteszem a tollat, s elragadtatva kiáltom: "Óh, mily szeretet! Óh, mily csodás szeretet!" A legmagasztosabb nyelv sem tudja elbeszélni a menny végtelen dicsőségét és a jóságos üdvözítő örök szeretetének kikutathatatlan mélységeit!"

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 11., péntek

37. A szentek szabadulása


Éjfél volt, midőn Istennek tetszett népét megszabadítani. Mialatt az istentelenek csúfolódtak körülöttük, a nap hirtelen látható lett, és teljes erejével fénylett s a hold megállott. A gonoszok csodálattal szemlélték ezt a jelenetet, míg az igazak ünnepélyes örömmel ismerték fel megváltásuk jeleit. Jelek és csodák gyorsan következtek. Mintha minden kijött volna természetes sorrendjéből. A folyók nem folytak tovább medrükben. Sűrű, sötét felhők tornyosultak s egymáshoz ütődtek. Csupán egyetlen világos hely volt, melyen dicsfény nyugodott, ahonnan Istennek szava sok vizek zúgásához és morajlásához hasonlóan hallatszott s megremegtette az eget és földet. Ezt hatalmas földrengés követte. A sírok megnyíltak s azok, akik hitben haltak el a harmadik angyali üzenet alatt, akik megőrizték a szent szombatot, megdicsőülve jöttek elő porágyukból, hogy meghallják a békének ama szövetségét, melyet Isten köt meg azokkal, akik parancsolatait megőrizték.

Az ég megnyílt majd bezárult s mozgásban volt. A hegyek szélfújta nádszálakhoz hasonlóan ingadoztak, és hatalmas szakadozó sziklákat zúdítottak ki mindenfelé. A tenger forrt, mint a tüzes fazék és hatalmas köveket vetett ki a partokra. S midőn Isten kihirdette Jézus eljövetelének napját és óráját, és népével megkötötte az örök frigyet, minden mondata után szünetelt, megállott, miközben szavai végigdörögtek a földön. Istennek Izraele a menny felé emelt szemekkel figyelt e szavakra, melyek Jehova ajkairól származtak, s mennydörgésszerűen áthatották a földet; megrendítően ünnepélyes volt. Minden egyes mondat végén így kiáltottak fel a szentek: "Dicsőség! Hallelúja!" Arcukat éppúgy beragyogta Istennek dicsősége, mint Mózes arcát, midőn Sinai hegyéről alájött. A gonoszok nem tudtak rájuk nézni a dicsfény miatt. S midőn Isten kimondta az örökké tartó áldást azok felett, akik Őt megdicsőítették azzal, hogy megtartották a szent szombat napot, hangos diadalkiáltás hangzott fel a fenevad képe felett.

Majd a jubileumi év vette kezdetét, midőn a föld megpihent. Láttam amidőn a jámbor rabszolga felkelt, és győztesen tépte szét béklyóját, mialatt istentelen gazdája kétségbeesetten nézte, és nem tudta mit tegyen, mert istentelenek nem értették meg Isten szavát.

Nemsokára megjelent a nagy fehér felhő, amelyen az embernek Fia ült. Az angyal azt mondta, hogy ez a felhő az ember Fiának jele. Mikor közelebb ért a földhöz, láthattuk Jézus dicsőségét és fenségét, amint kivonult győzve, hogy győzzön. A szent angyalok csapatai fejükön ragyogó koronákkal, kísérték el útjára. Nincs nyelv, amely a jelenet dicsőségét leírhatná. A felülmúlhatatlan dicsőségnek ez az élő felhője mind közelebb érkezett és végül világosan láthattuk Jézus nyájas alakját. Nem hordott töviskoronát, hanem a dicsőség koronája övezte szent fejét. Ruhájára és tomporára e szent név volt felírva: "királyok Királya és uraknak Ura." Arca ragyogott, mint a déli nap, szemei tűzlángokhoz hasonlítottak, a lábai pedig ragyogó érchez. Szava úgy hangzott, mintha hangszerek szóltak volna.

A föld remegett előtte, az egek eltakarodtak, mint az összegöngyölt könyvtekercs s minden hegy és minden sziget elmozdult helyéről. "És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasok és minden szolga és minden szabad, elrejtik magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláikba. És mondának a hegyeknek és kőszikláknak; essetek mireánk és rejtsetek el minket annak színe elöl, aki a királyiszékben ül és a Bárány haragjától; Mert eljött az ő haragjának ama napja; és ki állhat meg?" Azok, akik nemrég még Isten gyermekeit a földről ki akarták irtani, most szemtanúi voltak annak, hogy Isten dicsősége megnyugodott rajtuk. S halálos ijedtségükben hallhatták a szentek hangját, akik örömujjongva kiáltották: "Íme, a mi Istenünk, akire mi vártunk, s aki megsegít minket!"

A föld hevesen megremegett, midőn Isten Fiának szava előszólította sírjaikból a halott szenteket. A halottak követték a hívást s előjöttek sírjaikból dicső halhatatlanságba öltözve s így kiáltottak: "Győzelem a halál és sír felett! Óh halál, hol a te fullánkod, pokol, hol a te diadalmad?" Ezután az élő szentek és a feltámadottak egyaránt hangos, hosszantartó győzelmi kiáltást hallattak. Halhatatlan egészségben és erőben támadtak fel azok, akiknek teste a betegség és halál jeleivel megterhelve hullott egykoron a sírba. Az élő szentek egyetlen szempillantás alatt elváltoztak és elragadtattak feltámadt szentekkel együtt az Úr elé. Óh, mily dicsőséges találkozás! A szerető barátok, kiket a halál elválasztott egymástól, most újra egyesültek, hogy soha többé el ne váljanak.

A felhőszekér mindkét oldalán szárnyak, alatta pedig élő kerekek voltak, és midőn a kocsi felfelé szállott, így kiáltottak a kerekek: "Szent!" S a szárnyak is, minden rebbenéskor így kiáltottak: "Szent! Szent!" S az angyaloknak egész serege, amely az egész felhőt körülvette, így kiáltott: "Szent, szent, szent a seregek Istene!" A felhőn lévő szentek kiáltották: "Dicsőség! Hallelúja!" S a szekér felfelé száguldott a mennyei város felé. Mielőtt beléptek volna a városba, négyszögbe állottak fel a szentek s Jézus a középen. Fejével és vállával kiemelkedett az összes szentek és a szent angyalok közül. Mindenki megláthatta fenséges alakját és megnyerően kedves arcát.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 10., csütörtök

36. A nyomorúság ideje


Láttam, hogy a szentek elhagyják a falvakat és városokat, csoportokba verődnek s a legmagányosabb helyeken tanyáznak. S miközben az istentelenek éhséget és szomjúságot szenvedtek, őket Isten angyalai látták el kenyérrel és vízzel. Láttam, hogy a föld vezető férfiai tanácskozásra gyűltek össze és Sátán és angyalai is tanácsot tartottak. Egy írást láttam, amelynek másolatait a föld különböző részében terjesztettek, és amely elrendeli, hogy a szenteket, amennyiben vonakodnának különös hitüket feladni, a szombat megtartásáról lemondani és ahelyett a hét első napját megünnepelni, egy bizonyos idő eltelte után megölhetik. De a megpróbáltatás eme nehéz óráiban is teljesen nyugodtak maradtak a szentek, mert Istenben bíztak és ígéreteinek megvalósításában hittek, és tudták, hogy az Úr előkészíti számukra a megszabadulás útját. Egyes helyeken, még mielőtt a rendelet érvénybe lépett volna, a gonoszok rárontottak a szentekre, hogy megöljék őket; csakhogy harcosoknak öltözött angyalok küzdöttek ellenük. Sátán arra a kiváltságra vágyott, hogy a Magasságos szentjeit kiirthassa, azonban Jézus megparancsolta angyalainak, hogy őrködjenek felettük. Ezáltal megdicsőül Isten, mert a pogányok látják, hogy az Úr szövetséget kötött azokkal, akik megtartják parancsolatait; Jézus is megdicsőül, mert nyilvánvaló lesz, hogy ama hűséges lelkek, kik oly sokáig várakoztak megjelenésére, most megdicsőülnek, és halhatatlanságba öltöznek, anélkül, hogy halált láttak volna.

Nemsokára láttam, hogy a szentek végtelen lelki gyötrelmeket szenvedtek el. Úgy látszott, hogy teljesen körülveszik őket a föld gonosz lakói. Mintha minden ellenük támadt volna. Egyesek félni kezdtek, hogy Isten talán mégis elhagyta őket, hogy mégis az istentelenek kezei által pusztulnak el. De ha szemeik megnyílhattak volna, láthatták volna, hogy az angyalok végtelen sokasága van körülöttük. Ezután a dühöngő gonoszok tábora rájuk támadt. Azt nyomon követte a rossz angyalok csapata, amely őket a szentek megölésére uszította. De mielőtt a szentekhez közeledhettek volna, az istenteleneknek a szent angyalok táborán kellett volna hatolniuk. Ez pedig lehetetlen volt. Isten angyalai visszavonulásra kényszerítették őket, és a körülöttük szorgoskodó gonosz angyalokat.

Ez volt a szentek rettenetes lelki gyötrelmének órája. Éjjel és nappal Istenhez kiáltottak, szabadulást esdve Tőle. A látszat után ítélve, nem volt mód számukra a szabadulásra. Az istentelenek már diadalittas elbizakodottságukba ujjongva mondták: "Miért nem szabadít ki benneteket a ti Istenetek a mi kezeink közül? Miért nem álltok talpra és miért nem mentitek meg életeteket?" Ám a szentek ügyet sem vetettek rájuk. Jákobhoz hasonlóan imában küzdöttek Istennel. Az angyalok vágyva vágyakoztak arra, hogy megszabadíthassák őket, csakhogy még egy kissé várakozniuk kellett. Isten népének meg kellett inni a poharat s meg kellett keresztelkedni ama keresztséggel. Az angyalok feladatukat híven teljesítve vigyáztak rájuk. Isten nem tűrte, hogy neve meggyaláztassék a pogányok között. Csakhamar el kellett jönnie annak az időnek, midőn hatalmas erejét kinyilatkoztatja, s szentjeit dicsőségesen megszabadítja. Nevének megdicsőítése céljából minden egyes lelket megvált, aki türelmesen várakozott, s akinek neve fel van írva az élet könyvében.

Figyelmemet a hívő Noéra irányították. Midőn ama nagy eső aláhullott, s a vízözön elérkezett, Noé és családja a bárkába vonult, melynek ajtaját Isten maga zárta be mögöttük. Noé hűségesen figyelmeztette a vízözön előtti világot, noha azok őt kigúnyolták. Azonban mikor a hatalmas vízár teljesen elborította a földet, egyik a másik után merült el a habokban, megpillantották az oly sokat csúfolt bárkát, amint biztonságban úszik a víz színén. Biztos menedéket nyújtva Noénak és családjának. Láttam, hogy Isten népe, amely a világot szintén figyelmeztette az eljövendő haragra, hasonlóképpen menekült meg. Isten nem tűrheti, hogy az istentelenek legyilkolhassák azokat, akik hűségesen várakoztak az elváltozásra, és akik nem voltak hajlandók imádni a vadállatot s felvenni annak bélyegét. Láttam, hogy Sátán és gonosz serege s mind, akik Istent gyűlölik, csak akkor lennének kielégítve, ha módjukban állna a szenteket legyilkolni. Óh, mily nagy győzelemérzet lenne ez Sátán őfenségének, ha az utolsó küzdelemben legyűrhetné azokat, akik oly sokáig várakoztak Arra, akit szerettek. Azok, akik gúnyt űztek abból, hogy a szentek felszállnak Istenhez, majd csodálkozva látják Istennek népe iránti szerető gondoskodását, és látni fogják Isten népének dicsőséges szabadulását. Midőn a szentek elhagyták a városokat és falvakat, az istentelenek nyomukban voltak, hogy legyilkolják őket. De azok a kardok, melyeket felemeltek, hogy Isten szentjeit megöljék, erőtlenül, szalmaszálként hullottak le s törtek darabokra. Isten angyalai megoltalmazták a szenteket. Midőn éjjel és nappal szabadulásért kiáltottak Istenhez, kiáltásuk Isten elé jutott.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 9., szerda

35. A harmadik üzenet lezárul


Isten rámutatott arra az időpontra, midőn a harmadik angyal üzenete lezárul. Istennek ereje pihent meg népén. Befejezték munkájukat s felkészülten vártak a megkísértés órájára. Elnyerték a késői esőt, illetve az Úr színe elöl jövő felüdülést és az élő bizonyság újból felelevenedett. Az utolsó figyelmeztető üzenet mindenütt elhangzott és a földnek lakóit, akik nem voltak hajlandók azt elfogadni, nagy haragra ingerelte. Láttam, hogy a mennyben az angyalok ide és tovasiettek. Egy angyal, kinek oldalán tintatartó volt, visszatért a földről és jelentette Jézusnak, hogy munkáját befejezte és a szenteket megszámlálta és elpecsételte. Ugyanekkor megpillantottam Jézust, amint a Tízparancsolatot tartalmazó frigyszekrény előtt szolgált, és ledobta a tömjénezőt. Felemelte kezeit és fennhangon mondja: "Elvégeztetett." Az egész szent angyali sereg levetette koronáját, midőn Jézus ünnepélyesen kijelentette: "Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is: és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is."

Minden egyes esetet eldöntöttek vagy életre, vagy halára. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, végrehajtatott az ítélet az igaz holtakon és azután az élő igazakon. Krisztus átvette országát, meghozta népéért az engesztelő áldozatot s eltörölte népének bűnét. Teljes volt a menny alattvalóinak száma. A Bárány mennyegzője megtörtént s az egész ég alatt minden hatalom, erő és uralom Jézusnak adatott át, és az üdvösség örököseinek. Jézus uralkodik, mint királyok Királya és uraknak Ura.

Midőn Jézus kilépett a szentek szentjéből, hallom ruhája szegélyén lévő csengők szavát; s miután elhagyta azt, sötétség borult a föld lakóira. Most már nem volt többé Közbenjáró a bűnös emberek és a megbántott Isten között. Mialatt Jézus közbenjáróként szolgált az Atya és az emberek között, ez fékezte a népeket; de mikor kilépett Isten és az emberek közül, a fék is megszűnt és most már Sátán irányította a megátalkodott bűnösöket. Mialatt Jézus a szentek szentjében szolgált, a csapások nem áradhattak ki a földre. De ha szolgálatát ott befejezi, és közbenjárói tiszte megszűnik, akkor többé semmi sem tarthatja vissza Isten haragját, amely teljes hevességében ömlik a gonoszoknak védtelen fejére, akik megvetették az üdvösséget és gyűlölték az intelmet. Ama rettenetes időbe, midőn Jézus felhagy esedezésével, a szentek közbenjáró nélkül élnek a szentséges Isten színe előtt. Minden egyes eset végleg eldöntetett, minden egyes drágakövet egybegyűjtöttek. Jézus egy pillanatig a mennyei szentély külső részében tartózkodott s ott azokat a bűnöket, miket azon idő alatt, míg a szentek szentjében volt, vallottak meg, Sátánra, mint a bűn végokára helyezi, akinek azokért a büntetést el kell szenvednie.

Ezután láttam, miként vetette le Jézus főpapi ruháját, s királyi palástját öltötte fel. Fején számos korona díszlett, egyik a másikban. A mennyei angyaloktól környezve hagyta el az eget. A csapások hullottak a föld lakóira. Egyesek Istent vádolták és káromolták. Mások Isten népéhez siettek és tőlük kértek tanítást arra nézve, hogy mi módon kerülhetik ki Isten ítéleteit. De a szentek már nem tudtak rajtuk segíteni. Már utolsó könnyüket is elsírták a bűnösökért az utolsó figyelmeztetés szava is elhangzott már. A kegyelem édes szava többé nem hívta őket, hogy jöjjenek. Mikor a szentek és az egész menny lelki üdvösségükön munkálkodott, ők maguk nem érdeklődtek iránta. Isten eléjük tárta az életet és a halált. Egyesek vágyakoztak az élet után, de nem törekedtek elérésére. Ők nem választották az életet s most már nem volt többé engesztelő vér, hogy bűneiket eltörölje, sem a részvétteljes Üdvözítő, aki így kiáltott volna: "Óh, kíméld, kíméld még egy kissé a bűnöst!" Az egész menny egyesült Jézussal, midőn a félelmetes szavakat kimondta: "Megtörtént, elvégeztetett! Az üdvösség tervét befejezte, de csak kevesen fogadták azt el. Midőn a kegyelem édes szava elhalt, félelem és rettegés vett erőt a gonoszokon. Rettenetes határozottsággal hallották ezt a kijelentést: "Késő, késő!"

Azok, aki idáig semmire sem becsülték Isten szavát, most egyik tengertől a másikig szaladtak, napnyugattól napkeltéig mindent bejártak, hogy keressék Isten szavát. Az angyal így szólott: "Nem találják meg azt. Éhség van a földkerekségen. Nem kenyér utáni éhség, sem víz utáni szomjúság, hanem: hogy Isten szavát hallhassák. Óh, mit nem adnának most Istennek egyetlen elismerő szaváért! Óh, de nem! Tovább kell hogy éhezzenek és szomjazzanak. Nap-nap után megvetették az üdvösséget s többre becsülték földi gazdagságukat és világi élvezeteiket, mint a mennyei kincseket és a menny ismeretét. Megvetették Jézust és lenézték szentjeit. Aki tisztátalan, az örökké tisztátalan marad."

A gonoszt tévők közül sokan rendkívül bosszankodtak, mikor a csapásokat el kellett szenvedniük. Rettenetes jelent volt ez. A szülők keserű szemrehányásokkal illették gyermekeiket és a gyermekek szüleiket, a testvérek hasonlóképpen egymást vádolták a nyakukba szakadó szerencsétlenségért. Hangos jajkiáltás szava visszhangzott mindenfelé: "Te voltál az oka annak, hogy nem fogadtam el az igazságot, mely megoltalmazott volna ettől a rettenetes órától." Az emberek elkeseredett gyűlölettel fordultak lelkészeik ellen, ilyen szemrehányásokkal: "Ti nem óvtatok bennünket. Ti azt prédikáltátok, hogy a világ mindaddig fennáll, amíg végül mindenki megtér. Ti azt hirdettétek, hogy: béke, béke és elnyomtatok minden félelemérzetet bennünk. De erről az óráról mit sem szóltatok nekünk; azokat pedig, akik bennünket figyelmeztetettek, fanatikusnak és rossz embereknek neveztétek, akik kárhozatba visznek bennünket." Láttam, hogy a lelkészek sem menekülhettek meg Isten felgerjedt haragjától. Szenvedésük tízszerte nagyobb volt, mint a gondjaikra bízott népé.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 8., kedd

34. A hangos kiáltás


Láttam a mennyben angyalokat fel-alá járni és hol leszálltak a földre, hol újra felszálltak a mennybe; különösen fontos eseményre készültek elő. Majd láttam, hogy egy hatalmas angyal megbízást kapott, hogy leszálljon a földre és egyesítse hangját a harmadik angyaléval és adjon nagyobb erőt és súlyt üzenetének. Ez az angyal nagy hatalmat és dicsőséget nyert, és midőn alászállt a földre, dicsősége beragyogta azt. Az angyal, kinek fényessége mindenhova elhatott, fennhangon kiáltotta: "Leomlott, leomlott a nagy Babilon s lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé és gyűlöletes madarak tömlöcévé." A Babilon bukásáról szóló mennyei üzenet, melyet a második angyal hirdetett, megismételtetik, kiegészítve mindama romlottság megemlítésével, ami 1844 óta lopódzott be az egyházakba. Az angyal munkája éppen jókor jön, hogy a harmadik angyali üzenet utolsó nagy munkájához csatlakozzék, s azt hangos kiáltássá növeli. Isten népe így készül elő, hogy megálljon a kísértés órájában, amely csakhamar eljövend. Láttam, hogy nagy világosság nyugodott meg rajtuk s mindnyájan egyesültek, hogy bátran hirdessék a harmadik angyal üzenetét.

Angyalok küldettek el, hogy a hatalmas angyalt támogassák munkájában s a következő, mindenüvé elható kiáltásra lettem figyelmessé: "Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben és ne kapjatok az ő csapásaiból. Mert bűnei az égig hatottak s megemlékezett Isten az ő gonoszságairól." Úgy látszott, hogy ez az üzenet a kiegészítő részét képezi a harmadik angyal üzenetének és éppúgy csatlakozott ehhez, amiképpen az éjféli kiáltás 1844-ben a második angyali üzenethez. Isten dicsősége pihent meg a várakozó szenteken, akik félelmet nem ismerve hirdették az utolsó ünnepélyes intelmet és Babilon bukását. Felszólították Istennek népét, hogy fussanak ki Babilonból, nehogy részesei legyenek rettenetes végzetének.

A várakozó lelkeket körülvevő világosság mindenüvé elhatott s az egyházak azon tagjai, akiknek volt némi világosságuk, de a három üzenetet nem hallották, és nem vetették el, engedelmeskedtek a hívásnak és elhagyták a leomlott egyházakat. Sokan nagykorúakká váltak ezen üzenetek hirdetésének kezdete óta; világosság áradt rájuk és előjogukká lett, hogy élet és halál között választhattak. Néhányan inkább az életet választották, és ezek csatlakoztak ahhoz a csoporthoz, mely az Úrra várakozott és minden parancsolatát megtartotta. Most a harmadik üzenetnek kellett munkáját elvégeznie; mindenki próbára tétetett általa és drága lelkek felszólítattak, hogy lépjenek ki a vallásos közösségekből. Késztető hatalom indította az őszinte lelkeket, mialatt Isten erejének megnyilatkozása megdöbbentette s megfélemlítette hitetlen rokonaikat és barátaikat, úgy, hogy nem merték és nem is tudták visszatartani azokat, akik önmagukon érezték Isten Szentlelkének munkáját. Elhatott ez a kiáltás még a szegény rabszolgákig is és a köztük lévő kegyes lelkek felszabadulásuk elragadó reményében örömujjongva zengték éneküket. Uraiknak sem sikerült őket visszatartani; félelem és csodálat megbénították őket. Nagy csodák történtek; betegek gyógyultak meg és a hívőket jelek és csodák követték. Isten volt ebben a műben, és minden egyes szent, aki szabadon és félelmet nem ismerve hallgatott lelkiismeretének meggyőződésére, egyesült azokkal, akik megtartották Isten minden parancsolatát. Mindenütt hatalommal hirdették a harmadik üzenetet. Láttam, hogy ez az üzenet oly erővel és hatalommal végződik, amely jóval felülmúlja az éjféli kiáltást.

Mennyei erővel felruházva, ragyogó arccal és teljes odaadással mentek ki Isten szolgái, hogy a mennyei üzenetet hirdessék. Drága lelkek, akik a különböző vallásos közösségekben voltak szétszóródva, készséggel követték a hívást és kisiettek az elítélt egyházakból, amiképpen Lótot távozásra sürgették Sodomából, mielőtt a város elpusztult. Isten gyermekei annyira megerősödtek a rajtuk megnyugvó dicsőség által, hogy megállhattak a kísértés órájában. Mindenfelé ezt a kiáltást hallottam, mintha tömegek ajkáról hangzott volna felém: "Itt van a szentek békességes tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét."

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 7., hétfő

33. Babilon bűnei


Láttam, hogy az egyházak, mióta a második angyal bukásukat hirdette, mindig romlottabbak lettek. Oly nevet viselnek ugyan, mintha Krisztus követői lennének, de lehetetlenség őket a világtól megkülönböztetni. A lelkészek Isten igéjéből merítik ugyan a szöveget, azonban csak tetszelgő dolgokat prédikálnak, amit a megtéretlen szív nem kifogásolhat. A testies, érzéki szívnek csupán csak az igazság szelleme, ereje és a Krisztusban való üdvösség annyira ellenszenves. A népszerű prédikációk egyáltalán semmit sem tartalmaznak, ami Sátán haragját kihívni vagy a bűnöst megfélemlítené. Nincs, ami tudatára ébreszthetné az emberi szívet és lelkiismeretet, hogy a rettenetes ítélet közeleg. A bűnös emberek rendesen megelégszenek a kegyesség látszatával, igaz istenfélelem nélkül, s az ilyen vallást segítik és ápolják.

Az angyal így szólt: "Csak az igazság teljes fegyverzete képesíti az embert, hogy legyőzze a sötétség hatalmasságait. Sátán teljesen hatalmába kerítette az egyházakat, mint testületeket. Az egyházak emberek cselekedeteivel és kijelentéseivel foglalkoznak ahelyett, hogy a Szentírás igazságainak kétélű kardjával hadakoznánk. A világ szelleme és szeretete ellenséges viszonyban van Istennel. Ha a Jézusban való igazság a maga egyszerűségében és tisztaságában szembekerül a világ lelkületével, azonnal felébreszti az üldözés szellemét. Igen sokan, akik keresztényeknek tartják magukat, még egyáltalában nem ismerték Istent. Az érzéki, természetes szív nem változott meg, és a testies érzület ellenségeskedésben áll Istennel. Mindnyájan hűséges szolgái Sátánnak, ámbár más nevet viselnek."

Láttam, hogy mióta Jézus elhagyta a mennyei templom szentélyét és átlépett a második kárpiton, az egyházak mindig több és több tisztátalan, gyűlöletes madárral teltek meg. Nagy gonoszságot és aljasságot láttam az egyházakban; de tagjaik mindennek ellenére is keresztényeknek vallották magukat. Hitvallomásuk, imáik és intelmeik utálatosak Isten előtt. Az angyal így szólt: "Isten nem gyönyörködik gyülekezeteikben. Lelkiismeret-furdalás nélkül, nyugodtan viszik véghez önző csalásaikat. S mindezen gonosz cselekedeteiket a vallásosság köpenyével takarták le." Láthattam a névleges egyházak büszkeségét is. Istennel mit sem törődtek. Testies érzülettel csak önmagukra gondolnak, felékesítik szegény, romlandó testüket s megelégedetten és öntelten tekintenek magukra. De Jézus és angyalai fájdalommal tekintenek alá reájuk. Az angyal mondotta: "Bűneik és gőgjük egészen az égig ér. Végzetük már elhatároztatott. Az igazság és ítélet sokáig szunnyadt, de immár ébredez. Enyém a bosszú, én megfizetek - így szól az Úr." A harmadik angyal rettenetes fenyegetései megvalósulnak, s az összes istentelenek kiisszák Isten haragjának poharát. A gonosz angyalok megszámlálhatatlan serege száll szerte az egész földön és megtölti az egyházakat. Sátánnak eme alkalmazottai örömujjongva tekintenek a vallásos közösségekre, mert a vallás köpenye a legnagyobb bűnt és gonoszságot takarja.

Az egész menny fájdalommal tekint le emberekre, Istennek teremtményeire, kiket embertársaik állati sorba süllyesztenek. Hitvalló követői a drága Üdvözítőnek, - Ki mindig részvéttel tekintett emberi fájdalmakra, - teljes szívvel részt vesznek a rettenetes bűnben: rabszolgákkal és emberi lelkekkel kereskednek. Egyik helyről a másikra hurcolják az emberi nyomort. Eladják és megvásárolják azt. Az angyalok figyelmét ez nem kerülte el, mindez fel van írva a Megemlékezés Könyvében. A rabszolgák könnyei, atyák, anyák, testvérek fájdalma mind fel van írva az égben. Isten még csak rövid ideig tartja vissza haragját. Rettenetesen felgerjed e nép ellen s különösen vallási közösségei ellen, amelyek szentesítették e rettenetes üzletágat, sőt maguk is részt vesznek abban. A szelíd, alázatos Jézusnak állítólagos követői közömbösen nézik ezt az igazságtalanságot, ezt az elnyomást és ezeket a szerencsétlen áldozatokat s emellett még elég vakmerőek ahhoz, hogy Istenhez közeledjenek imáikban. Ez mind csak képmutatás. Sátán ujjon e fölött s Jézusnak és angyalainak diadalittasan mutatja ezt az ellentmondást, miközben így szól hozzájuk: Ím, ezek Krisztus követői!

Ezek az állítólagos keresztények könnyes szemekkel olvassák a mártírok történetét. Csodálkoznak azon, hogy valaha is voltak oly kegyetlen emberek, akik felebarátaik ellen ily szörnyűségeket műveltek. Csakhogy emberek, akik így gondolkodnak és így beszélnek, egyidejűleg emberi lényeket tartanak rabszolgaságban. De ez még nem minden. Széttépik a természetes kötelékeket is, és a legkegyetlenebbül elnyomják embertársaikat. Éppoly kegyetlenséggel gyötrik embertársaikat, miként a pogányok, vagy a középkori egyház tette Krisztus követőivel. Az angyal mondta: "Még a pogányoknak is tűrhetőbb dolga lesz az ítélet napján, mint ezen embereknek." Az elnyomottak kiáltása felhatott az égig s az angyalok elcsodálkozva nézik azokat a kimondhatatlan szenvedéseket, miket az Isten képmására teremtett emberek embertársaiknak okoznak. Az angyal így szól: "A kínzók nevei vérrel vannak felírva, korbáccsal vannak keresztezve, s a szenvedések könnyeivel vannak áztatva. Isten haragja mindaddig nem szűnik meg, amíg a felvilágosodott országoknak meg nem fizet, s amíg kétszeresen meg nem torolja Babilon bűneit. Megfizet neki, miképpen ő is fizetett s kétszeresen viszonozza néki cselekedeteit. Kettős mértékkel mér neki abba a kehelybe, amelybe ő is mért."

Láttam, hogy a rabszolga kereskedő felelős azoknak a rabszolgáknak a lelkéért is, akiket tudatlanságban tart és a rabszolgák bűneit urától kéri számon Isten. Isten nem veheti be a mennybe azt a rabszolgát, aki tudatlanságban élt, s aki mit sem tud Istenről és a Szentírásról, aki urának vesszején kívül semmitől sem félt, és aki még az állatnál is mélyebbre süllyedt. De azért a legjobb és legkegyesebb módon bánik vele, miként ezt a kegyelmes és irgalmas Isten teheti, Isten úgy tekinti, mintha sohasem létezett volna. Ellenben gazdája kénytelen lesz a hét utolsó csapást elszenvedni és a második feltámadás alkalmával életre kel, hogy elszenvedje a második halál gyötrelmeit. Ilyen módon kielégül Isten igazságérzete.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 4., péntek

32. A rostálás


Láttam egyeseket, akik erős hittel és szívet tépő kiáltásokkal küzdöttek Istennel. Arcuk sápadt volt és oly mélységes aggodalmat mutatott, hogy elárulta belső küzdelmüket. Arcuk állhatatosságot és komolyságot fejezett ki. Homlokukról hatalmas verejtékcseppek hullottak alá. Csak néha derítette fel vonásaikat Isten jóváhagyó tetszése, de ismét azonnal visszatért arcukra a régi ünnepélyes, komoly és nyugodt kifejezés. Rossz angyalok tolongtak körülöttük és sötétséget árasztottak rájuk, hogy Jézust eltakarják előlük, és hogy tekintetük állandóan az őket körülvevő sötétségre irányuljon, hogy bizalmatlanok legyenek Isten iránt és zúgolódjanak ellene. Egyedüli biztonságuk az volt, ha szemeiket állandóan felfelé irányították. Isten angyalai őrködtek népe felett, és ha a gonosz angyalok mérgezett légköre ránehezedett e meggyötört lelkekre, a mennyei angyalok körüllebegték őket szárnyaikkal, hogy tovaűzzék a sűrű sötétséget.

Miközben az imádkozók tovább folytatták komoly kiáltásaikat, Jézustól egy-egy fénysugár hullott rájuk, hogy szívüket erősítse, és arcukat felderítse. Láttam azt is, hogy egyesek nem vettek részt ezen fohászkodásban, tusakodásokban. Gondtalanoknak és közömböseknek látszottak. Az őket körülzáró sötétségnek nem álltak ellene, és az sűrű felhőként borult rájuk. Isten angyalai elhagyták ezen lelkeket, és inkább a komoly imádkozók segítségére siettek. Láttam, hogy Isten angyalai azon lelkek segítségére siettek, kik minden erejükkel ellenálltak a gonosz angyaloknak, és akik úgy igyekeztek magukon segíteni, hogy szüntelenül Istenhez kiáltottak. De az angyalok elhagyták azokat, akik nem törekedtek önmagukon segíteni, és e lelkeket nem is láttam többé.

Kérdeztem a szemlélt rostálás jelentőségét, és azt hallottam, hogy azt a hű tanúbizonyságnak laodiceáról szóló határozott bizonysága idézte elő. Ez mély benyomást gyakorol majd annak szívére, aki elfogadja, s arra indítja majd, hogy célját magasra tűzze ki, s a teljes igazságot hirdesse. Sokan képtelenek lesznek ezt a határozott bizonyságot elviselni. Ezek majd szembeszállnak vele, s ez idézi elő Isten népe között a rostálást.

Láttam, hogy a hű tanúbizonyság bizonyságtételét félig sem szívlelték meg. Azt az ünnepélyes bizonyságtételt, melytől a gyülekezet sorsa függ, könnyelműen vették, sőt majdnem teljesen elvetették. Ennek a bizonyságnak mély megbánást kell előidézni az emberekben. Akik azt igazságban elfogadják, engedelmeskednek annak és megtisztíttatnak.

Az angyal így szólott: "Figyelj!" Nemsokára mintha több hangszer hangját hallottam volna; édes, összhangzó zenét. Messze túlszárnyalt minden zenét, melyet valaha is hallottam, s irgalmasság, részvét és felemelő, megszentelő öröm áradt belőle. Egész lényemet átjárta. Az angyal így szólt: "Nézd!" Figyelmem most arra a csapatra irányult, amelyet oly nagy megrázkódtatás ért. Azok állottak ismét előttem, akiket az imént sírni, és lelkük fájdalmában imádkozni láttam. Az őket oltalmazó angyalok száma megkettőződött, s láttam, hogy tetőtől-talpig erős vértezetben voltak. Úgy mozogtak, mint egy katonacsapat. Arcuk kifejezte azt a nagy küzdelmet és végtelen lelki gyötrelmet, amelyen keresztülmentek. De vonásaikon, melyeken a kiállott lelki aggodalmak ugyan még láthatók voltak, már a dicsőségnek és világosságnak sugarai is ragyogtak. Ők már kivívták a teljes győzelmet, ami Isten iránti mélységes hálára és szent örömre hangolta őket.

Ennek a csapatnak a száma megcsökkent. Egyesek kirostáltattak s elmaradtak az úton. A gondtalanok és közömbösek, akik nem csatlakoztak azokhoz, akik oly nagyra becsülték a győzelmet és lelkük üdvösségét, hogy állandóan könyörögtek és küzdöttek érte, nem nyerhették el a győzelmet, elmaradtak a többiektől s helyüket azonnal mások foglalták el, akik sorainkba jöttek, és lelkesedéssel ragadták meg az igazságot. A gonosz angyalok még mindig körülvették őket, de többé semmi hatalmuk sem volt felettük.

Hallottam, hogy azok, akik vértezetten és fegyveresen álltak, nagy erővel hirdették az igazságot. Meg is volt az eredménye. Sokan voltak lekötve; egyeseket férjeik kötötték le, másokat gyermekeik és szüleik. Azok az őszinte lelkek, akik eddig akadályozva voltak az igazság megismerésében, most végtelen örömmel ragadták meg. Most már semmit sem féltek többé rokonaiktól és mindennél többre becsülték az igazságot. Éhezték, szomjúhozták az igazságot. Drágább és értékesebb volt az számukra még életüknél is. Kérdeztem, hogy mi okozta ezt a nagy változást. Egy angyal felelt: "A késői eső a felüdülés az Úr színe elöl s a második angyal hangos kiáltása."

Nagy erő és hatalom kísérte a kiválasztottakat. Az angyal így szólt: "Nézd!" Figyelmem most az istentelenekre, vagyis a gonoszokra irányult. A legnagyobb izgalomban voltak. Isten népének ereje és buzgalma nagy haragra lobbantotta őket. Mindenütt a legnagyobb zavar és izgalom uralkodott. Azután láttam, mint akarták megrendszabályozni azt a sereget, amely Isten erejét és világosságát bírta. Sötétség vette őket körül, de mégis szilárdan álltak, mert Isten elismerte őket és állandóan az Úrban bíztak. Láttam, hogy megdöbbentek; azután hallottam, hogy komolyan kiáltanak az Úrhoz. Éjjel-nappal szüntelenül hangzott szavuk: "Uram, a Te akaratod legyen meg. Ha neved megdicsőül ezáltal, akkor készíts ösvényt néped szabadítására. Szabadíts meg minket a körülöttünk levő pogányoktól. Ők halálra adnak minket; de a Te karod megsegíthet." Szavaikból mindössze ezek maradtak meg élénk emlékezetemben. Láttam, hogy mindnyájan tudatában voltak méltatlanságuknak s teljesen alávetették magukat Isten akaratának. De azért Jákobhoz hasonlóan, kivétel nélkül minden egyes lélek komolyan küzdött szabadulásáért.

Közvetlenül azután hogy Istenhez kezdtek kiáltani, a részvéttől meghatott angyalok azonnal hozzájuk akartak sietni, kiszabadításukra, de a hatalmas parancsnokló angyal ezt nem engedte meg. Ezt mondta. "Istennek akarata még mindig nem teljesült. Ki kell inniuk a poharat. Keresztséggel meg kell keresztelkedniük."

Csakhamar hallottam Isten szavát, mely az eget és földet megremegtette. Hatalmas földrengés támadt. Mindenfelé épületek dőltek össze, de ugyanekkor tisztán csengő diadalkiáltást is hallottam. Arra a csapatra tekintettem, amely kevéssel előbb még a legnagyobb lelki gyötrelmeket és rabságot szenvedte. Fogságuk megváltozott. Ragyogó fényesség áradt rájuk. Óh, mily dicsőséges volt megjelenésük! A gond és fájdalom nyoma teljesen eltűnt s helyette az egészség és szépség mosolygott le minden arcról. Ellenségeik, az őket körülvevő pogányok, mint hullák estek a földre; nem viselhették el azt a fényt, amely a megszabadult szenteket beragyogta. A hívők kipróbált csapata egyetlen szempillantás alatt átváltozott dicsőségből dicsőségbe. A sírok megnyíltak, előjöttek a szentek halhatatlanságba öltözve s így kiáltottak: "Győzelem a halál és sír felett!" S együttesen az élő szentekkel az Úr elé ragadtattak a levegőbe, mialatt a halhatatlan ajkak a dicsőség és győzelem édes dallamait zengték.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 3., csütörtök

31. Fösvénység


Láttam, hogy Sátán megparancsolja angyalainak, hogy különösen azokra vessék ki hálójukat, akik Krisztus második eljövetelére várnak s megtartják Isten minden parancsolatát. Sátán kijelentette angyalainak, hogy az egyházak alszanak. Ő azonban még jobban terjeszteni akarja hazugságait, és csalását s hatalmában akarja tartani őket. Csakhogy, - mondotta nekik - "a szombatosok szektáját gyűlöljük, mert állandóan ellenünk dolgoznak s elrabolják tőlünk alattvalóinkat, hogy Isten gyűlöletes parancsolatait megtartsák. Menjetek és kábítsátok el gondokkal a földet és pénzösszegek tulajdonosait. Ha rávehetitek őket arra, hogy ezeket a dolgokat szeressék, akkor mégis csak a mieink lesznek.

Valljanak akármit, ami nekik tetszik, csak többet törődjenek a pénzzel, mint Krisztus országának ügyével vagy az igazság terjesztésével, - melyet gyűlölünk.

Mutassátok be nekik a világot a legvonzóbb színekben, hogy szeressék és bálványozzák azt. Tartsuk meg szilárdan sorainkban mindazokat az anyagi javakat, melyek felett rendelkezhetünk. Minél több vagyont tudnak Krisztus hívei ügyének előmozdítására szentelni, annál többet ártanak nekünk, s annál több alattvalónkat hódítják el. Valahányszor nyilvános gyülekezeteket tartanak, a különböző helyeken, mi veszélyben vagyunk. Ilyenkor nagyon vigyázzatok. Ha lehet, idézzetek elő zavart és fejetlenséget. Egymás iránti szeretetüket bontsátok meg. Vegyétek el prédikátoraiknak kedvét és bátorságát; mert mi gyűlöljük őket. Súgjatok minden lehető mentséget azok fülébe, akiknek vagyonuk van, nehogy adjanak belőle. Ha lehet, irányítsátok a pénzügyeket és a gazdálkodást és taszítsátok nyomorba és szegénységbe prédikátoraikat. Ez majd lelohasztja lelkesedésüket és buzgalmukat. Harcoljatok minden talpalatnyi területért. Oltsatok szeretetet szívükbe a vagyon és a földi javak után. Legyen az legfőbb jellemvonásuk. Amíg ezek a jellemvonások uralják őket, addig háttérbe szorul az üdvösség és szentség. Vonzzátok őket mindenfélével s meglássátok, hogy a mieink lesznek. S nem csupán ők lesznek hatalmunkban, hanem átkos befolyásukkal másokat sem terelhetnek a menny felé vezető útra. Ha pedig néhányan mégis adni akarnak, legalább annyira hassatok rájuk, hogy zúgolódjanak, és szűkkeblűek legyenek."

Láttam, hogy Sátán nagy eréllyel hajtja végre terveit. Ha Isten szolgái gyülekezeteket tartanak, akkor Sátán és angyalai mindannyiszor ott vannak, hogy munkájukat megakadályozzák. Ő állandóan dolgozik, hogy Isten szolgáinak gondolatvilágát befolyásolja. Az egyiket ilyen, a másikat amolyan úton akarja a kárhozatba vinni. A testvéreknek helytelen jellemvonásait kihasználja, s természetes ösztöneiket folyton izgatja és ingerli. Ha önzésre és kapzsiságra hajlamosak, Sátán melléjük szegődik, és minden erejével bűnük kielégítésére készteti őket. Isten kegyelme, és az igazság világossága egy ideig eloszlathatja ezen kapzsi, önző érzelmeiket, ám ha nem képesek teljes győzelmet aratni, ha nem állnak állandóan Istennek szentséges befolyása alatt, Sátán besurran, elsorvasztja bennük a nagylelkűség és bőkezűség nemes érzelmeit és az illetők azt hiszik, hogy túl sok áldozatot követelnek tőlük. Elfáradnak a jócselekedetekben és megfeledkeznek arról a végtelen áldozatról, amelyet Jézus hozott, hogy megszabadítsa őket Sátán hatalmából és a reménytelen nyomorúságból.

Sátán kihasználta Júdás önző és kapzsi természetét és arra indította, hogy zúgolódjék, mikor Mária Jézusra öntötte a drága kenetet. Júdás nagy pazarlást látott a dologban és kijelentette, hogy sokkal helyesebb lett volna a kenetet eladni, és az árát a szegények között szétosztani. A valóság az volt, hogy nem is annyira a szegényekkel törődött, mint inkább fényűzésnek vélte a bőkezű ajándékot. Júdás csak annyira becsülte Mesterét, hogy néhány ezüstpénzért eladja. És láttam, hogy azok között, akik vallják, hogy Uruk eljövetelére várakoznak, szintén sokan vannak: Júdások. Sátán irányítja őket, anélkül, hogy tudnák. Isten elítéli az önzésnek és fösvénységnek legcsekélyebb fokát is és utálja még az imáját és tanítását is azoknak, akik ápolják magukban gonosz jellemvonásaikat. Sátán látja, hogy csak nagyon kevés ideje van, és ezért minden igyekezetével azon van, hogy az embereket önzőbbé és kapzsibbá tegye, és azután ujjong, ha látja, hogy sikerült tervét keresztül vinni. Ha az illetők szemei megnyílnának, akkor látnák Sátán pokoli győzelmét, mint ujjong felettük, és hogy nevet azok ostobaságán, akik csábításának engednek, és csapdájába esnek.

Sátán és angyalai a leghívebben feljegyzik ezen emberek minden önző és fösvény eljárását, s szemrehányóan tárják jegyzeteiket Krisztus elé és angyalai elé, miközben így szólnak: "Íme, ezek Krisztus követői! Ezek készülnek az elváltozásra!" Sátán összehasonlítja eljárásukat oly Bibliai helyekkel, amelyek azt világosan kárhoztatják, és az angyalokat gúnyolva így szólnak: "Ezek követik Krisztust és Igéjét! Íme, ezek Krisztus áldozatának és megváltásának gyümölcsei." Az angyalok elfordulnak ettől a jelenettől. Isten állandó tevékenykedést kíván népétől; és ha népe megrestül jót cselekedni, akkor Isten sem fárad velük többé. Láttam, hogy Istennek nagyon fáj, ha hitvalló népe részéről csak a legcsekélyebb önzést is észleli, holott Jézus nem sajnálta drága életét áldozni érettük. Az önzők és fösvények még útközben mind kiesnek. Ezek Júdást utánozzák, ki eladta Urát; ők pedig csekély földi nyereségért eladják a jó elveket, erkölcsüket és a nagylelkűséget. Ezek kirostáltatnak Isten népe közül. Azok, akik a mennybe akarnak jutni, minden erejükkel azon legyenek, hogy a mennyei elveket ápolják. Ahelyett, hogy az önzés elsorvasztaná őket, inkább törekednének nagylelkű jótékonyságra. Minden egyes alkalmat ragadjanak meg arra, hogy egymással jót tegyenek, mert ily módon ápolják keblükben a mennyei alapelveket. Jézust tárták elém, mint tökéletes példaképet. Az Ő életét nem homályosította el az önzésnek legcsekélyebb árnyéka sem, állandóan a mások iránti önzetlen jóakarat jellemezte.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. május 2., szerda

30. Spiritizmus


Feltárult előttem ez a szörnyű csalás és láttam, hogy Sátánnak hatalma van, hogy Jézusban elszunnyadt rokonaink vagy barátaink alakjában jelenjék meg előttünk. Úgy tünteti fel a dolgot, mintha barátaink maguk volnának közöttünk. Ugyanazon, általunk jól ismert szavakat mondják, amelyeket életükben is mondtak és fülünket ugyanaz a hang üti meg, amelyet az életből oly jól ismertünk. Mindennek azonban egyedül csak az a célja, hogy félrevezesse a világot, hogy azok a csapdába esve, hitelt adjanak a hazugságnak.

Láttam, hogy a szenteknek teljesen tisztában kell lenni a korszerű igazsággal, ezt pedig csak a Szentírásból meríthetik. Tisztában kell lenni a holtak állapotával; mert az ördögi lelkek majd gyakran megjelennek nekik, szeretett barátaik és rokonaik alakjában és Biblia ellenes tanokat akarnak elhitetni. Mindent megtesznek, hogy részvétet ébresszenek maguk iránt és szavaik bizonyítására csodákat is művelnek. Isten népe legyen rá felkészülve, hogy ezeknek a lelkeknek ellenállhasson a Biblia igazságával: hogy a halottak semmit sem tudnak, és hogy azok, akik így megjelennek: ördögi lelkek.

Vizsgáljuk meg jól reménységünk alapját, mert hisz mindig készen kell állnunk, hogy arról számot adjunk: a Szentírásból. Ezek a csalások mindig jobban és jobban terjednek, nekünk szemtől-szembe kell állni velük. Ha nem készülünk fel kellőképpen, akkor minket is megtévesztenek és legyőznek. Ám, ha részünkről mindent megteszünk, hogy kellőképpen felkészüljünk az előttünk álló küzdelemre, akkor Isten is megteszi az Ő részét és az Ő mindenható karja megvédelmez bennünket. Isten inkább elküldené a dicsőség összes angyalát, hogy bástyát képezzenek a hűséges lelkek körül, mintsem hogy megengedje, hogy Sátán hazug csodáival félrevezesse őket.

Láttam, mily csodás gyorsasággal terjedt el ez a csalás. Látomásomban Isten egy vonatszerelvényt mutatott nekem, amely a villámlás gyorsaságával száguldott. Az angyal megparancsolta, hogy gondosan figyeljek. Szemeimet a vonatra szegeztem. Úgy látszott, mintha az egész világ ezen a vonaton lett volna. Azután megmutatta nekem a vonatvezetőt, egy kellemes, előkelő egyént, akire az összes utasok feltekintettek, s iránta tisztelettel viseltettek. Én nagy zavarban voltam s megkérdeztem kísérő angyalomat, hogy ki legyen ez. Így felelt: "Ez Sátán. Ő a vezető, a világosság angyalának képében. Foglyul ejtette az egész világot. Nagy tévedésbe estek valamennyien, hisznek a hazugságnak, hogy mindnyájan elkárhozzanak. Ez itt, rangban az utána következő, a mozdonyvezető, többi alkalmazottai egyéb tisztségekben vannak elhelyezve, ahogy szükség van rájuk. Mindnyájan a villám gyorsaságával rohannak a kárhozatba."

Megkérdeztem az angyalt, hogy vajon megmaradt e hát valaki? Erre megparancsolta, hogy nézzek az ellenkező irányba; ott láttam egy kicsiny csapatot, amely a keskeny ösvényen haladt. Az igazság mindnyájukat szorosan egyesítette. Ez a kis csapat olyan volt, mintha gond emésztette volna, mintha nagy küzdelmeken, megpróbáltatásokon mentek volna keresztül. Úgy láttam, hogy épp akkor bújt elő a nap a felhők mögül s arcukról visszasugárzott, ami diadalittas kifejezést kölcsönzött nekik, mintha végső győzelmüket már kivívták volna.
 
Láttam, hogy az Úr alkalmat adott a világnak arra, hogy felismerhesse a csapdát. Egyetlen dolog már magában is elégséges bizonyíték lehetne a keresztény számára, ha egyéb nem is lenne; tudniillik, hogy a spiritizmus nem tesz különbséget a jó és rossz között. Thomas Painet, akinek teste már porrá lett, és aki a második feltámadáskor az ezer év végén fog előszólíttatni, hogy elvegye megérdemelt jutalmát, hogy elszenvedje a második halált, úgy tünteti fel Sátán, mint aki a mennyben van, s még hozzá igen nagy tisztségben. Sátán itt a földön mindaddig felhasználta őt, amíg csak bírta és most ugyanezt folytatja, miközben azt állítja, hogy Thomas Paine igen nagy tiszteletben áll a mennyben. S miként itt a földön tanított, az égben is tanít. Sokan, akik iszonyattal tekintettek életére, halálára és elvetendő tanaira, melyeket életében hirdetett, most mégis megengedik, hogy tanítsa őket, - ez a legromlottabb emberek egyike -, aki megvetette Istent és szent törvényét.

Ő, a hazugságnak apja, elvakítja és félrevezeti a világot. Szétküldi angyalait, akik az apostolok képében, s helyettük beszélve úgy tüntetik fel a dolgokat, mintha az apostolok ellentmondanának azoknak az igazságoknak, melyeket földi életükben a Szentlélek sugallatára írtak le. Ezek a hazug angyalok úgy tüntetik fel az apostolokat, mint akik elvetik saját tanításaikat, s akik azt állítják írásaikról, hogy azok hamisítványok. Sátán, ezen csalása folytán a hitvalló keresztényeket, sőt az egész világot is bizonytalanságban tartja Isten szavát illetőleg. Ez a szent könyv olyannyira keresztezi terveit és útjait, s annyira akadályozza terveinek megvalósítását, hogy ráveszi az embereket, hogy kétségbe vonják annak isteni eredetét. A hitetlen Thomas Painet úgy mutatja be az embereknek, mintha halála után felvétetett volna a mennybe, ahonnan most a szent angyalok és apostolok társaságában, - akiket pedig életében annyira gyűlölt, - együttesen oktatja a világot.

Sátán minden egyes angyalának kijelöli a megfelelő munkát. Mindet kioktatja arra, hogy ravaszok, ügyesek és okosak legyenek. Egyeseket arra utasít, hogy az apostolok szerepét játsszák, és nevükben beszéljenek, mások hitetlen emberek alakját öltik magukra, akik Istent káromolva haltak meg, de akik most nagyon vallásosaknak látszanak. Nem tesz Sátán különbséget a legszentebb apostol és a legalávalóbb istentagadó között. Mindketten ugyanazon tanokat hirdetik. Sátánnak teljesen mindegy, hogy kit beszéltet, a fő, hogy szándékát megvalósíthassa. Sátán benső összeköttetésben állott Painnel a földön, midőn az még akaratát művelte és munkájában segítőtársa volt. Elég alkalma volt hozzá, hogy szavait, tanítási módját és keze írását megismerje. Iratainak legnagyobb részét Sátán diktálta s nem nehéz a feladata, angyalaival oly gondolatokat közölni, amelyekről mindenki azt hiszi, hogy Thomas Painetől erednek. Ez a Sátán mesterműve. Mindazon tanok, amelyek állítólag az apostoloktól, a szentektől és elhalt istentelen emberektől származnak, egyenesen sátáni fenségétől erednek.

Már azon tény, hogy Sátán állítja miszerint az, akit ő úgy szeretett, és aki Istent gyűlölte, most az apostolok és a szent angyalok társaságában él a dicsőségben, magában véve is elégséges lehetne arra, hogy eltávolítsa azt a leplet, amelyet a csaló az egyes emberek szemeire borított, és hogy felfedje előttük titokzatos és homályos munkáját. Hangosan kiáltja oda a világnak és a hitetleneknek: "Egészen mindegy, hogy mily gonoszok vagytok, egészen mindegy, hisztek-e a Bibliában, vagy sem; éljetek, ahogy akartok, így is úgy is a menny a ti hazátok." Hisz mindnyájan tudják, hogy ha Thomas Paine oly kiváló helyet foglalhat el a mennyben, akkor mindnyájan odajuthatunk. Ez a csalás annyira átlátszó, hogy mindenki átláthat rajta, aki csak akarja. Sátán oly egyének által dolgozik, mint Thomas Paine, s azt munkálja, amit bukása óta állandóan gyakorolt. Ereje és hazug csodái által lerombolja a keresztény reménységének alapját s eltakarja a napot, mely a mennybe vezető keskeny ösvényt bevilágítja. Elhiteti a világgal, hogy a Biblia nem ihletett könyv, hanem csak közönséges történelem. Helyette sokkal tökéletesebb dolgot ajánl: a spiritiszta médiumok kijelentéseit.

Ebben a dologban teljesen szabad keze van. Azt tehet, amit akar. Azt a könyvet, amely őt és követőit megítéli, háttérbe szorítja, oda, ahol látni kívánja. A világ Megváltóját közönséges embernek állítja. S valamint a római őrség, mely Krisztus sírját őrizte, azt a hazugságot terjesztette, melyet a papok és a hatalmasok szájukba rágtak, így az ő követői is azt ismételgetik, hogy Megváltónk életében, halálában és feltámadásában semmi csodálatos sincsen. Miután Jézust már háttérbe szorították, magukra irányítják a világ figyelmét, magukra, jeleikre és hazug csodáikra, melyeket Krisztus csodálatos művei fölé helyeznek. Így esik bele a világ a csapdába, így ringatódzik álomba és biztonságba, hogy ezen veszedelmes csalást mindaddig ne ismerhesse fel, amíg a hét utolsó csapás ki nem öntetik a földre. Sátán nevet, midőn látja, hogy terve oly kitűnően sikerül s az egész világot csapdájában tartja.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. április 27., péntek

29. A szilárd álláspont


Láttam egy csapatot, amely szilárdan és erős fegyverzetben állott őrhelyén és egy tapodtat sem hátrált meg azok támadása elöl, akik a közösség megalapozott hitét akarták megingatni. Isten, tetszéssel tekintett le rájuk. Három fokozatot láttam; az első, a második és harmadik angyal üzenetét. Kísérő angyalom így szólott: "Jaj annak, aki ezeken az üzeneteken a legcsekélyebb változtatást eszközölni merészeli. Ezen üzenetek helyes megértése életkérdés. Emberi lelkek sorsa attól függ, hogy mily módon fogadják el azokat." Az üzeneteket szemlélve, láttam azt is, hogy mily drágán szerezte meg tapasztalatait Isten népe. Nagy küzdelmekbe és sok szenvedésbe kerültek azok. Isten, lépésről lépésre vezette gyermekeit, amíg végül szilárd, megingathatatlan emelvényre állította őket. Láttam, amint egyes személyek e szilárd emelvényhez közeledtek, és annak alapjait kezdték vizsgálni. Egyesek nagy örömmel, haladéktalanul felléptek arra. Mások ellenben hibákat kerestek az alapokban. Előbb javításokat óhajtottak rajta, mert úgy vélték, hogy akkor az emelvény tökéletesebb lesz és a rajta lévő emberek boldogabbak. Egyesek leléptek az emelvényről, és megállapították, hogy az egész helytelenül van felépítve. Én azonban láttam, hogy akik rajta voltak, mindannyian szilárdan állottak helyükön, sőt még azokat is intették, akik leléptek, hogy hagyjanak fel folytonos panaszaikkal; mert Isten volt ennek a műnek Építőmestere és ők Istennel perlekedtek. Még egyszer elbeszélték Isten csodálatos cselekedeteit, amelyek őket erre az álláspontra vezették és szemeiket az ég felé emelve, fennhangon magasztalták Istent. Ez mély benyomást gyakorolt azokra, akik panaszkodtak, és arcukon alázatos kifejezéssel újra visszatértek oda.

Lélekben elragadtattam abba a korszakba, midőn Krisztus első eljövetelét hirdették. János küldetett el, hogy Illés próféta erejében és lelkületével egyengesse a Megváltó útját. Azokat, akik János tanítását elvetették, Jézus prédikációja sem boldogította. Mivel az eljövetelét hirdető üzenetet ellenezték, olyan álláspontra helyezkedtek, hogy megjelenésekor sem fogadhatták el a hírnököktől még a legmeggyőzőbb bizonyságtételt sem, hogy Krisztus; a Messiás. Sátán azonban ezzel sem volt megelégedve. Azokat, akik elvetették János üzenetét, tovább hajszolta s arra csábította, hogy Krisztust megtagadják, és keresztre feszítsék. Akik így cselekedtek, azok a pünkösd nap áldásában sem részesülhettek, amely áldás megmutathatta volna nekik a mennyei szentélyhez vezető utat. A templom kárpitjának kettéhasadása azt jelezte, hogy Isten nem fogadja el többé a zsidós ceremóniákat és áldozatokat. A nagy Áldozat immár megtörtént és elfogadtatott s Isten Szentlelke, amely pünkösd napján áradt ki a tanítványokra gondolataikat a földi szentélyről a mennyire irányította, ahova Jézus saját vérével lépett be, hogy kiárassza tanítványaira megváltása áldásait. A hitetlen zsidók azonban sötétségben hagyattak. Elveszítették az összes világosságot, amit a megváltás tervének ismerete adhatott volna nekik és továbbra is haszontalan áldozataikban és adományaikban hittek és bíztak. A földi szentély helyébe a mennyei szentély lépett, csakhogy nekik a nagy változásról nem volt tudomásuk. Ezért nem volt semmi hasznuk Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett közbenjárói szolgálatából.

Sokan rémülettel tekintenek a zsidókra, mert Krisztust megtagadták, és keresztre feszítették. Ha Krisztus szenvedéseinek és megaláztatásának megható történetét olvassák, azt gondolják, hogy ők szerették, és nem tagadták volna meg az Úr Jézust, miként Péter s nem feszítették volna a keresztre, mint a zsidók. Ámde Isten, aki minden ember szívében olvas, próbára tette az ő szeretetüket is, melyet vallanak. Az egész menny a legnagyobb érdeklődéssel szemlélte, hogy miképp fogadják az első angyal üzenetét. Óh, de sajnos, hányan voltak, kik vallották, hogy Jézust szeretik, és könnyek között olvasták a kereszt történetét, de mégis megvetették és kinevették eljövetele örömhírét. Közönséges csalásnak minősítették azt, ahelyett, hogy örömmel elfogadták volna. Sőt még azokat is gyűlölték, akikről tudták, hogy örömmel várják az Úr eljövetelét és kizárták őket az egyházakból. Azoknak, akik az első angyal üzenetét elvetették, már semmi hasznuk sem lehetett a második üzenetből; sem az éjféli kiáltásból, amely előkészítette volna őket arra, hogy hit által Jézussal együtt beléphessenek a mennyei szentély belsejébe, a szentek szentjébe. A két első angyali üzenet visszautasítása következtében értelmi világuk annyira elsötétült, hogy többé nem is láthatna fényt a harmadik angyali üzenetben, amely pedig megmutatta a mennyei szentélyhez vezető utat. Láttam, hogy a névleges egyházak éppúgy keresztre feszítették ezeket az üzeneteket, amiképpen hajdan a zsidó papi fejedelmek és a római helytartó keresztre feszítették Jézust. Ezért nincs tudomásuk a szentek szentjébe vezető útról, és nem is részesülhetnek Jézus közbenjárói szolgálatának áldásaiban. Valamint hajdan a zsidók továbbra is bemutatták haszontalan áldozataikat a földi szentélybe, éppúgy küldik ők is haszontalan imáikat a mennyei templom ama részébe, amelyből Jézus már távozott, és amelyet már bezárt. Sátán örül ezen csalásnak, vallásos jelleget ölt magára s önmagára irányítja ezen névleges keresztények figyelmét. Hazug csodái és jelei által csapdájába csalja őket. Az egyiket így, a másikat amúgy kísérti meg. A legkülönfélébb csalásokat agyalja ki, hogy a különféle jellemeket befolyásolja. Vannak emberek, akik undorral tekintenek valamely csalásra, amíg a másikat készséggel elfogadják. Sokakat vezet félre a Sátán a spiritizmus által. Sokszor úgy jelenik meg, mint a világosság angyala és hamis reformációk által igyekszik befolyását kiterjeszteni. Az egyes egyházak rendkívül büszkék, és azt hiszik, hogy a jó Isten csodálatos dolgozik érettük, holott az eredmények, miket elérnek, idegen szellem műve. Az izgalom azonban csakhamar elül, és az egyházak és a világ sokkal rosszabb állapotban maradnak, mint azelőtt voltak.

Láttam, hogy Istennek számos hűséges gyermeke van a névleges adventisták és a névleges egyházak között is és még mielőtt a hét csapás kiöntetik a földre, az őszinte és igaz lelkek és lelkészek kihivatnak onnan és örömmel elfogadják az igazságot. Sátán ezt jól tudja; ezért, még mielőtt elhangzana a harmadik angyal hangos kiáltása, izgalmakat idéz elő egyházában, hogy a hívek azt higgyék, miszerint Isten velük van. Azt hiszi, hogy ily módon sikerül néki az őszinte lelkeket továbbra is félrevezetni és elhitetni velük, hogy Isten még mindig munkálkodik az egyházakért. Azonban a világosság fényesen felragyog, és az őszinte lelkek elhagyják az elesett egyházakat és a "maradék"-hoz csatlakoznak.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. április 26., csütörtök

28. A harmadik angyal üzenete


Midőn Jézus szolgálata a mennyei szentélyben lezárult, belépett a szentek szentjébe, megállott a frigyszekrény előtt, amely a Tízparancsolatot tartalmazza és elküldött egy hatalmas angyalt a földre, akire harmadik üzenetét bízta. Az angyal kezében pergamentekercs volt s midőn méltósággal és hatalommal alászállott a földre, félelmetes intelmet, rettenetes fenyegetést intézett az emberiséghez, aminőt a föld lakói még sohasem hallottak. Ezen üzenetnek az volt a célja, hogy Isten gyermekeit a kísértés és szenvedés órájára figyelmeztesse, amely előttük áll. Az angyal mondotta: "A leghevesebb küzdelmet kell megvívniuk az állattal és annak képével. Egyetlen reményük az örök életre, ha kitartanak. Habár életük veszélyeztetve van, mégis szilárdan ki kell tartaniuk az igazság mellett." A harmadik angyal a következő szavakkal fejezte be szavait: "Itt van a szentek tűrése, itt, akik megtartják Isten parancsolatait és Jézus hitét." Midőn ezen, szavakat megismételte, a mennyei szentélyre mutatott. Azok gondolatvilága, akik ezt az üzenetet elfogadják, a szentek-szentjére irányul, ahol Jézus a frigyláda előtt áll és utoljára jár közbe, hogy engesztelést szerezzen azoknak, akik még kegyelemben részesülhetnek, s akik tudatlanul áthágták Isten szent törvényét. Az élő és a halott igazak érdekében egyaránt bemutatja engesztelő áldozatát. Kegyelmébe mindazokat befoglalja, akik Krisztusba vetett reménységgel haltak el, de mivel Isten törvényét nem volt alkalmuk világosan megismerni, tudatlanságukban áthágták parancsolatait.

Miután Jézus megnyitotta a szentek szentjének ajtaját, a szombat fénye láthatóvá lett, Isten népe megpróbáltatott, mint hajdan Izrael fiai, hogy vajon megőrzik e parancsolatait. Láttam, amint a harmadik angyal felfelé mutatott és a csalódott lelkeknek megmutatta a mennyei szentek szentjébe vezető utat. Ha hitük által lélekben belépnek a mennyei szentek szentjébe, ott találják Jézust és újra éled reménységük, örömük. Láttam, amint újra áttekintették a múltat, mióta elkezdték Jézus eljövetelét hirdetni egészen 1844. év végéig. Most már teljesen értik csalódásuk okát s újra remény és biztonság uralja lelküket. A harmadik angyal megvilágította múltat, a jelent és a jövőt és most már tudják, hogy Isten a legcsodálatosabb előrelátással vezette őket.

Láttam azt is, hogy a "maradék" követte Jézust a mennyei szentek szentjébe is, láthatta a frigyszekrényt és a kegyelem trónját s el voltak ragadtatva azok dicsőségétől. Jézus felemelte a frigyszekrény fedelét, és íme látható lett a két kőtábla, rajta a Tízparancsolattal. Áttekinthették ezen élő, isteni kijelentéseket s szent borzalom és megdöbbenés vesz rajtuk erőt, midőn látják, hogy a negyedik parancsolatot a dicsőség fénykoszorúja veszi körül s a többi parancsolatnál világosabban, ragyog. Egyáltalán nyomát sem látják annak, hogy a szombat valaha eltöröltetett, vagy hogy a hét első napjára helyeztetett volna át. A parancsolat ma is éppen úgy hangzik, mint amikor Isten szava félelmetes fenséggel hirdette ki a hegyen mennydörgés és villámlások között. Ma is ugyanaz, mint mikor Isten saját ujjával véste a kőtáblára: "Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap, az Úrnak a te Istenednek szombatja." Csodálkozva látták a Tízparancsolatra fordított gondot. Jehova közelében vannak elhelyezve, és az Ő szentsége árnyékolja be és oltalmazza azokat. Látták, hogy lábbal taposták a negyedik parancsolatot és a Jehova szent napja helyett egy, a pogányságból átvett napot szenteltek meg. Megalázkodtak Isten előtt és beismerték bűneiket.

Láttam, hogy a tömjénezőből jó illat szállt fel, midőn Jézus felajánlotta az Atyának bűnvallomásaikat és imáikat. S mialatt felszállott, ragyogó fény áradt szét Jézuson és a kegyelem trónján. Ama komoly, imádkozó lelkek, akik oly végtelenül elszomorodtak, mert rájöttek, hogy megszegték Istennek parancsolatait, végül elnyerték Istennek áldását s arcuk ragyogott az örömtől és boldogságtól. Csatlakoztak a harmadik angyal üzenetéhez, s fennhangon hirdették az ünnepélyes intelmet. Eleintén csak nagyon kevesen fogadták el azt, de a nagy munka azért tovább folyt. Majd ismét láttam, hogy sokan fogadták el a harmadik angyal üzenetét, s ők is egyesítették hangjukat azokéval, akik már kezdettől fogva hirdették azt. Dicsőítették Istent azáltal, hogy megszentelték szent nyugalom napját.

Azok között, akik a harmadik angyal üzenetét elfogadták, sokan voltak, akiknek az első és második angyal üzenetében nem volt tapasztalatuk. Sátán ezt jól tudta s gonosz tekintetét rájuk irányította, hogy legyőzze őket; ámde a harmadik angyal a szentek szentje felél irányította őket s azok is, akiknek már volt tapasztalatuk az előző angyali üzenetekben, szintén segítségükre siettek és megmutatták nekik a mennyei szentélyhez vezető utat. Sokan látták meg az angyali üzenetek közötti kapcsolatot, azokat szép sorrendben elfogadták, s hittel követték Jézust a mennyei szentélybe. Ezen üzeneteket úgy mutatták be nekem, mint Isten gyermekeinek megannyi reményhorgonyát. Azok, akik megértik és elfogadják őket, sohasem lesznek Sátán csábításainak martalékai.

Az 1844. évi csalódás után Sátán és angyali serényen láttak hozzá a csapdák felállításához, hogy segítségükkel megingathassák a gyülekezet hitét. Befolyásolták azon embereknek kedélyét, akiknek nagy tapasztalatuk volt az üzenetekben, és akik az alázatosságnak látszatával bírtak. Egyesek azt állították, hogy az első két üzenet csak a távol jövőben fog bekövetkezni, mások viszont azt állították, hogy már a múltban elhangzott. Ezek mind jobban befolyásolták a tapasztalatlanok lelkületét s megingatták hitüket. Sokan oly célból kutatták át a Szentírást, hogy a gyülekezettől függetlenül, új hitet alapítsanak maguknak. Sátán ujjongott az ily dolgok felett, mert tudta, hogy azok, kik elengedik a horgonyt, a tévedések rabjai lesznek, s a tévtanoknak legkülönbözőbb szele befolyásolhatja őket. Többen, akik az első és második üzenet alkalmával vezető helyet foglaltak el, most megtagadták azokat s általános zavar és meghasonlás lett úrrá az egész közösség felett.

Figyelmemet ekkor Miller Vilmosra irányították. Zavartnak, döbbentnek látszott, s a legkínosabb gondok emésztették népéért. A fájdalmak egészen megtörték. Az a csapat, amely 1844-ben szerető és egységes volt, elhidegült, és az aléltsághoz hasonló állapotba jutott. Midőn ezt látta, bánat emésztette fel erejét. Láttam, hogy vezető emberek, állandóan figyelték, mert attól tartottak, hogy a harmadik angyali üzenetet és Isten parancsolatait elfogadja. S mikor már a mennyei világosság felé hajolt, ezek az emberek a legkülönfélébb tervek segítségével szándékától eltérítették. Minden emberi befolyásukat latba vetették, hogy homályban tartsák, s hogy azoknak az erejét növeljék, akik az igazság ellen küzdöttek. Miller Vilmos végül felemelte szavát a mennyei világosság ellen. Abban tévedett, hogy nem fogadta el azt az üzenetet, amely tévedését teljesen megmagyarázta volna, s amely világosságot és dicsőséget árasztott volna a múltra. Kimerült erejét ez újra felvillanyozta, reményeit beragyogta, s arra indította volna, hogy Istent megdicsőítse. Inkább támaszkodott emberi bölcsességre, sem mint istenire, de ő, akit az Üdvözítőjéért folytatott buzgó munka és az aggság teljesen megtört, nem oly felelős ezen hibáért, mint azok, akik tudatosan, minden befolyásukat érvényesítették, és őt az igazságtól visszatartották. Ezekre hárul a felelősség; ezeket terheli a bűn.

Ha Miller Vilmos elfogadta volna a harmadik angyal üzenetét, akkor sok olyan dolgot értett volna meg teljesen, amelyek előtte titokzatosak és homályosak maradtak. Csakhogy hittestvérei oly végtelen szeretettel és ragaszkodással vették körül, hogy azt hitte, lehetetlen tőlük elszakadnia. Szíve az igazság felé hajolt, de azután testvéreire tekintett, akik ellene voltak annak. Vajon elszakadhat e azoktól, akik vele Krisztus eljövetelének hirdetése közben vállvetve küzdöttek és fáradoztak? Azt hitte, hogy ezek az emberek semmi esetre sem vezethetik tévútra.

Isten elnézte, hogy Sátán hatalmába, hogy a halál fogságába kerüljön s a csendes sírban elrejtette azok elöl, akik őt az igazságtól mindig távol tartani igyekeztek. Mózes is hibát követett el midőn már ott állott az ígéret földjének kapujánál. Láttam, hogy Miller Vilmos ugyanilyen hibát követett el, midőn a mennyei Kánaánba való költözése előtt befolyását az igazság ellen érvényesítette. Mások csábították őt erre; mások fognak számot adni érte. De angyalok őrzik Isten e szolgájának porait, s az utolsó trombitaszóra újra életre támad.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. április 25., szerda

27. A szentély


Láttam, milyen fájdalmas csalódásban volt része Isten népének, midőn Jézus a várt időre nem jelent meg. Nem tudták, hogy miért nem jelent meg Üdvözítőjük; Bibliájukból jól látták, hogy a prófétai korszak végére ért. Az angyal azt kérdezte: "Vajon tévedett e Isten szava?" Vajon elmulasztotta e Isten ígéretét beváltani? Óh, nem; Isten mindent teljesített, amit megígért. Jézus felkelt, bezárta a mennyei templom szentélyének ajtaját s kinyitotta a szentek szentjének ajtaját és belépett oda, hogy megtisztítsa a szentélyt. Akik türelmesen várakoznak, megértik a titkot. Csak az ember tévedett, Isten nem téved. Mindaz beteljesedett, amit Isten megígért, csak az ember hitte azt, hogy ez a föld a szentély, amely a prófétai idők végével megtisztíttatik. Az emberek nem Istennek ígéretében, hanem saját várakozásaikban csalódtak.

Jézus elküldte angyalait, hogy a csalódottak figyelmét a mennyei templomban lévő szentek szentjére irányítsák, amelybe bement, hogy megtisztítsa a szentélyt, és engesztelést szerezzen Izraelért. Jézus kijelentette angyalainak, hogy akik Őt megtalálták, azok megértik azt a művet, amelyet végez. Láttam, hogy Jézus mialatt a mennyei szentek szentjében tartózkodik, eljegyzi magának az új Jeruzsálemet; és mihelyt bevégzi művét a szentek szentjében, mint király száll alá a földre, hogy magához vegye azokat a hűséges lelkeket, akik türelmesen várták visszatérést.

Láttam, hogy mi történt a mennyben, 1844-ben, a prófétai korszak lejártakor. Midőn Jézus befejezte szolgálatát a szentélyben, s a szentély ajtaját bezárta, sötétség borította el azokat, akik az eljöveteléről szóló üzeneteket hallották és elvetették, úgy, hogy ezek teljesen szem elöl tévesztették őt. Ezután Jézus drága ruhákat öltött magára. Ruhájának alsó szegélyén gránátalmák és csengők váltakoztak. Vállairól egy művészi kivitelű mellvért csüngött alá, mely midőn megmozdult, a gyémántokhoz hasonlóan csillogott s beragyogott betűket, melyek nevekhez hasonlóan voltak a mellvértbe belevésve. A fején koronához hasonló díszes föveg volt. Midőn öltözéke teljes volt, angyalok vették körül és általuk kísérve tüzes szekéren átvonult a második kárpit mögé.

Azután, utasítottak, hogy szemléljem meg a mennyei szentély két részét. Az ajtót képező függöny félrelebbent és engedélyt nyertem a belépésre. A templom első szakaszában láttam a hétágú gyertyatartót, a színkenyerek asztalát, a tömjénező oltárt és a tömjénezőt. Az összes tárgyak mintha színaranyból készültek volna és visszatükrözték a belépő képmását. A szentély két részét elválasztó kárpit, különböző színből és különböző anyagból készült, szélén gazdag szegélyezés, melyet angyalok arany szálakból beleszőtt képei díszítettek. A függönyt félrevonták s bepillanthattam a második szakaszba is. Frigyládát láttam ott, amely mintha a legfinomabb aranyból készült volna. A láda keretét pompásan készített megannyi korona képezte. A ládában kőtáblák voltak, amelyek Isten Tízparancsolatát tartalmazták.

A frigyláda két szélén kiterjesztett szárnyú, gyönyörű két kerub állott, mindkét végen egy-egy. Jézus feje felett érintették egymást, mialatt a kegyelem trónja előtt állott. Arcukkal egymás felé fordultak és a ládára tekintettek alá. Ők jelképezték az angyalok egész seregét, amely a legmélyebb érdeklődéssel tekint a törvényre. A kerubok között volt az arany tömjénező és valahányszor a szenteknek hittel mondott imái felszálltak Jézushoz, és ő azokat az Atyának bemutatta a füstölő oltárról illatfelhő szállott fel, amely a legszebb színű füsthöz hasonlított. Ahol Jézus állt, a frigyszekrény felett végtelen dicsfény honolt, úgyhogy képtelen voltam odatekinteni. Mintha Istennek királyiszéke lett volna. Midőn a tömjénező szerek illata felszállott az Atyához, Isten királyiszékének dicsősége kiáradt Jézusra, Őróla pedig átszállt a dicsőség azokra a szentekre, akiknek imái jó illat gyanánt szálltak fel. A mennyei fénynek végtelen árja áradt Jézusra, amely beárnyékolta a kegyelem trónját is és Isten dicsősége betölti a templomot. Nem sokáig nézhettem ezt a túláradó fényt. Végtelen megindultságban fordultam el ezen, fenséges jelenettől.

Láthattam a két szakaszból álló földi szentélyt is. Teljesen hasonlított a mennyeihez s azt mondták nekem, hogy hű képmása annak. A földi templom első részének edényei és berendezése minden tekintetben hasonlított a mennyeihez. A függönyt félrehúzták s bepillantottam a második részbe is és láttam, hogy annak edényei is épp olyanok, mint a mennyei szentek szentjéé. A földi szentély mindkét részében főpap szolgált. Az első részbe naponként belépett s végezte szolgálatát, de a szentek szentjébe évenként csak egyszer lépett be, hogy megtisztítsa azt azoktól a bűnöktől, amelyeket arra áthárítottak. Láttam, hogy Jézus a mennyei szentélynek mindkét részében szolgált. A földi szentélybe a papok, valamely bűnért bemutatott áldozati állat vérével léptek be. Krisztus saját vérének áldozatával lépett be a mennyei szentélybe. A földi papok szolgálatának határt vetett a halál; azonban Jézus örökkévaló főpap. A földi szentélyben hozott áldozatoknak és adományoknak kellett volna Izrael fiait rávezetni arra, hogy az eljövendő Üdvözítő érdemeit megragadják. Isten bölcsessége megőrizte számunkra a földi szentély szolgálatának részleteit, hogy abból megérthessük Jézusnak a mennyei szentélyben végzett szolgálatát.

Midőn Jézus meghalt a Golgotán, így kiáltott fel: "Elvégeztetett!" Ugyanekkor a templom kárpitja kettészakadt felülről kezdve egészen aljáig. Ez jelképezte, hogy a földi szentély szolgálata örökre bevégződött s Isten nem kívánja, és nem fogadja el többé a papok áldozatát. Akkor ömlött ki Jézus vére, melyet Ő maga mutatott be a mennyei szentélyben. A földi szentély papja évenként csak egyetlen egyszer lépett be a szentek szentjébe, hogy megtisztítsa a földi szentélyt. Jézus is, a Dániel próféta könyvének 8. Részében foglalt 2300 számmal prófétai napév végén, azaz 1844-ben lépett be a mennyei szentek szentjébe, hogy végleges engesztelést szerezzen mindazoknak, akiket megsegítetett közbenjárása által, és hogy így a szentélyt megtisztítsa.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok

2018. április 24., kedd

26. További képek


Láttam, hogy az egész menny érdeklődéssel vesz részt abban a munkában, amely a földön folyik. Jézus egy hatalmas angyalt küldött alá földre, azzal a megbízatással, hogy figyelmeztesse a föld lakóit, hogy készülődjenek második eljövetelére. Midőn ez az angyal távozott Jézus színe elől a mennyből, rendkívül ragyogó fény sugárzott előtte. Úgy hallottam, hogy az angyal küldetésének célja: dicsőségével beragyogni a földet és figyelmeztetni az embereket Isten eljövendő haragjára. Tömegek fogadták el a világosságot. Egyesek ünnepélyesen fogadták, mások örömmel és elragadtatással. Akik elfogadták a világosságot, arcukat a menny felé emelték, és magasztalták Istent. Noha mindenkire áradt, egyesek csak hatása alá kerültek, de nem fogadták el szívesen. Sokan nagy haragra lobbantak. A prédikátorok és a nép egyesültek a gonoszokkal és együttes erővel álltak ellene a világosságnak, amelyet ez a hatalmas angyal árasztott szét. Viszont azok, akik elfogadták, visszavonultak a világtól s szorosan egyesültek egymással.

Sátán és angyalai serényen buzgólkodtak, hogy akiket csak lehet, eltérítsenek a világosságtól. Az a csapat, amely megvetette e fényt, sötétségben maradt. Láttam, hogy Isten angyala mélységes érdeklődéssel figyelte az Ő hitvalló népét, hogy feljegyezze, milyen jellemet fejlesztenek, midőn a mennyei eredetű üzenet eléjük tárul. S mialatt igen sokan vallották, hogy Jézust szeretik, haraggal, gúnnyal és gyűlölettel fordultak el a mennyei üzenettől, az angyal a kezében levő pergamenen feljegyezte e szégyenletes eljárást. Az egész menny méltatlankodva látta, hogy Jézust ily kevésre becsülik azok, akik híveinek és követőinek vallják magukat.

Láttam a hívő lelkek csalódását, midőn Uruk nem jelent meg az általuk várt időben. Istennek azonban az volt a szándéka, hogy elfedje a jövőt, hogy népét döntésre kényszerítse. Ha nem hirdettek volna határozott időpontot, akkor az Istentől elrendelt munka sem lett volna elvégezhető. Sátán többekkel elhitette, hogy azokat a nagy eseményeket, melyek az ítélettel s a kegyelmi idő végével függnek össze, a messzi távolban keressék. Szükséges volt, hogy a népet arra bírják, hogy a jelenben komolyan előkészüljön.

Midőn az idő eltelt, azok, akik a világosságot nem teljesen fogadták el, egyesültek azokkal, akik az üzenetet elvetették, és együttesen kezdték gúnyolni a csalódott lelkeket. Angyalok jegyezték fel e névleges keresztények eljárását. Az előre meghatározott idő eltelte próbára tette őket és bebizonyult, hogy megmérettek a mérlegen és könnyűnek találtattak. Erősen állították, hogy ők keresztények, azonban szinte egyetlen vonatkozásban sem követték Jézus példáját. Sátán végtelenül örült Jézus állítólagos követőinek ilyen lelki állapotán. Csapdában voltak. Már sikerült legtöbbjüket a keskeny ösvény elhagyására bírni s már más irányban keresték a menny felé vezető utat. Angyalok látták, hogy Sionban a szentek és tiszták összekeveredtek a bűnösökkel és a világot szerető képmutatókkal. Őrködtek Jézus hűséges tanítványai felett; azonban a romlottak befolyásolták a szenteket. Azoknak, akik teljes szívükből vágyakoztak Jézust látni, névleges testvéreik szigorúan megtiltották, hogy eljöveteléről beszéljenek. Angyalok tekintettek alá erre a jelenetre s együtt éreztek a "maradékkal", amely sóvárogva várta Urának megjelenését.

Ezután, egy másik hatalmas angyal kapott megbízatást, hogy szálljon alá a földre. Jézus egy írást adott a kezébe s midőn a földre ért, így kiáltott: "Leomlott, leomlott Babilon!" Erre láttam, hogy a csalódott lelkek újra reményteljesen tekintettek fel az égre és újra várták Uruk megjelenését. Sokan azonban teljesen érzéketlenek voltak, mintha aludnának; de mégis mélységes gondredők voltak láthatók arcukon. A csalódottak látták az Írásokból, hogy a várakozás idejét éljük és türelmesen várták a látomások beteljesedését. Ugyanaz a bizonyíték, amely arra késztette őket, hogy Urukat már 1843-ban várják, arra indította őket, hogy 1844-ben is tegyék. Csakhogy láttam azt is, hogy legtöbbjüknek már nincs az a nagy lelki ereje, mint volt 1843-ban; csalódásuk tompította hitüket.

Midőn Isten népe a második angyal felhívásához csatlakozott, a mennyei követek mélységes érdeklődéssel híven feljegyezték az üzenet eredményeit. Látták, hogy sokan kik Krisztus nevét vallották, haraggal és megvetéssel fordultak azok ellen, akik várakozásaikban csalódtak. Angyalok feljegyezték a gúnyos szavakat: "Hát mégsem szálltatok fel?!" Az angyal így szólott: "Ezek Istent gúnyolják." Az angyal figyelmeztetett rá, hogy már hajdan is elkövettek hasonló bűnt. Illés próféta elragadtatott a mennybe s köpenye Elizeusra esett. Erre istentelen gyermekek jöttek eléje, akik szüleiktől tanulták, hogy Isten emberét megvessék s így kiáltanak utána: "Jöjj fel kopasz, jöjj fel kopasz." Midőn Isten szolgáját megbántották, Istent bántották meg és a büntetés azonnal lesújtott rájuk. Hasonló módon éri utol Isten büntetése mindazokat, akik a szentek mennybemenetelének gondolata felett gúnyolódtak, és majd akkor tapasztalni fogják, hogy mily súlyos dolog Teremtőjüket lekicsinyelni.

Isten ismét más angyalokat bízott meg, hogy gyorsan a földre szálljanak s népe kialvó hitét táplálják és erősítsék s hogy előkészítsék a második angyal üzenete és a mennyben nemsokára végbemenő fontos mozgalom megértésére. Láttam, hogy ezek az angyalok nagy erőt és világosságot kaptak Jézustól, gyorsan a földre repültek, hogy a második angyal segítségére lehessenek, megbízatása teljesítésében. Midőn az angyal így kiáltott: "Íme a vőlegény jő, menjetek eléje!" - nagy világosság áradt ki Isten népére.
 
Majd láttam azt is, amint a csalódottak felemelkedtek s a második angyallal a legteljesebb összhangban, kiáltották: "Íme a vőlegény jő, menjetek eléje." Az angyal világossága áthatolt mindenütt a sötétségen. Sátán és angyalai minden igyekezetükkel azon voltak, hogy a világosság terjedését s annak eredményét meghiúsítsák. Vitatkoztak a mennyei angyalokkal is, és azt állították, hogy Isten megcsalta a népet és minden világosságuk és hatalmuk sem tudja többé elhitetni a világgal, hogy Krisztus eljön. De annak ellenére, hogy Sátán a mennyei világosság útját elzárni, és Isten népe figyelmét attól elterelni igyekezett, az angyalok tovább folytatták munkájukat.

Azok, akik a világosságot elfogadták, nagyon boldogoknak látszottak. Kitartóan a menny felé tekintettek s sóváran várták Jézus megjelenését. Sokan sírtak és nagy aggodalmak között imádkoztak. Ezek állandóan önmagukra tekintettek s szemeiket nem merték a menny felé emelni. Mennyei fénysugár eloszlatta körülöttük a sötétséget és szemeik, melyeket csüggedten állandóan önmagukra irányítottak, most felfelé tekintettek és örömtelt hála ragyogott le arcukról. Jézus és az angyalok seregei elégedetten tekintettek alá a hűségesen várakozó lelkekre.

Azok, akik az első angyal üzenetét elvetették, elvesztették a másodiknak világosságát is; nem örvendhettek, s nem szolgálhatott áldásukra, azaz erő és dicsőség, amely az üzenetet kísérte: "Íme a vőlegény jő!" Jézus rosszallólag fordult el tőlük; mivel lekicsinyelték és elvetették Őt. Azokat, akik elfogadták az üzenetet, a dicsőség felhője takarta be. Ezek nagyon féltek, nehogy megbántsák Istent, s állandóan vigyáztak és imádkoztak, hogy megismerjék akaratát. Láttam, hogy Sátán és angyalai el akarták zárni Isten népe elől ezen mennyei világosságot; azonban mindaddig, amíg a várakozók szerették a világosságot s amíg szemeiket hittel emelték fel Jézushoz, Sátánnak és angyalainak nem volt hatalmuk ahhoz, hogy ezen drága sugaraktól megfoszthassák őket. A mennyei üzenet haragra lobbantotta Sátánt és angyalit, s arra késztették azokat, akik állították, hogy Jézust szeretik, de eljövetelét nem várták, hogy a hívő lelkeket gúnyolják és üldözzék. Ámde angyal jegyzett fel minden gyűlöletes szót, minden sértést és gúnyt, miket Isten gyermekeinek névleges testvéreiktől szenvedniük kellett.

Sokan hirdették fennhangon: "Íme, a vőlegény jő!" Ezek elhagyták testvéreiket, akik nem óhajtották az Úr eljövetelét, s nem akarták megengedni nekik, hogy foglalkozzanak az Úr Jézus második megjelenésének gondolatával. Láttam, hogy Jézus elfordítja arcát azoktól, akik eljövetelének gondolatát megvetették, ellenben megparancsolja angyalainak, hogy népét a tisztátalanságok közül kivezessék, nehogy beszennyeződjenek. Azok, akik engedelmeskednek az üzenetnek, szabadon felléptek és egyesültek egymással; szent világosság ragyogta be őket. Ezek lemondtak a világról, megszentelték életüket, feladták földi kincseiket és szemeiket kizárólag a menny felé irányították, ahonnan szeretett Megváltójukat várták. Szentséges fény sugárzott arcukról, amely a benső örömüket és békéjüket igazolta. Jézus elküldte angyalait, hogy megerősítsék őket, mert megkísértetésük órája közelgett. Láttam, hogy ezen várakozó lelkek még mindig nem próbáltattak meg oly mértékben, ahogyan kellett volna. Még mindig nem szabadultak meg teljesen tévedéseiktől. Isten kegyelmét és jóságát különösen abban láttam megnyilvánulni, hogy a földön lakozó népét ismételten megintette, mennyei üzenetek által, hogy önszívük vizsgálatára és az Írások kutatására késztesse. Ezáltal tisztulhatnak meg azoktól a tévedésektől, amelyek a pogányságtól lopództak be a kereszténységbe. Ezen üzenetek által vezette ki Isten az ő népét oda, ahol nagyobb hatalommal munkálkodhat érte, s ahol megtarthatják minden szent parancsolatát.

Ellen Gould White: Lelki ajándékok